Dedinszky Gyula - Vidám Csaba: A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 1. (38.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2013)

VIII. Vegyes történetek

Van is kedden jaj elég,

Fáj a borda és derék, így hát szerdán sem kelek, Ágyban fekve pihenek.

Horsieje to v utorok!

Práska mi driek, bedro, bök; A tak prejde i streda,

Co mne hőre vstát nedű.

S ha eljő a csütörtök, Rágyújtok, s mint egy török Ügy füstölök egész nap,

Sőt, pénteken is másnap.

Vb vstvrtok uz ako-tak Pripdlim si na tabak,

A narobím taky dym,

Ze v piatok nie nevidím.

Hej, de aztán szombaton, Elhágy minden bánatom, Nem nyögök, nem sóhajtok, Szeretőmhöz vágtatok.

Hej, ale tá sobota,

Z vsetkych bied ma vymotá! Nevzdychám viac, nestenem: K frajerke sa soberiem.

És már korán délután Bekopogok ablakán,

Súgva mondja „Gyere be!” S én dalolom fülébe:

Sotva prejdu vecere,

Uz zaklopem na dvere;

Miiá vraví: „Prejdi k nám... A ja hned’jej zaspievam:-Megyeri legény vagyok, Ünnepelek vasárnapot, Más napján is a hétnek Szorgalmasan pihenek.-Suhaj somja z Mederu; Svátím kazdú nedelu, Ale v tyzdni kazdy den Roboticku obídem...

(Ján Gercsi71 szlovák nyelvű verse, hevenyészett magyar fordításban.)

Ján Gerci (Cabiansky kalendár 1939)

145. Luther Jaminában

Zászkaliczky Péter80 három évi csabai káplánkodás után Csabdiba, Dunántúlra került lelkésznek. Egyik szórványában egy csabai származású családra bukkan. Beszélgetnek, főként a már régebben elhagyott, kedves, szép Békéscsabáról folyik a szó. Az emlékek felidézése során az asszony dicsekedve említi, hogy őket 1926-ban Luther Márton eskette a jaminai templomban. Zászkaliczky a rá jellemző szelídséggel mondja, hogy az nem valószínű. De az asszony csak tovább erősködik.

80 Zászkaliczky Péter: Az 1950-es években segédlelkészként szolgált Békéscsabán 3 évig, ezután a Dunántúlra helyezték. Bicskén majd Budapesten szolgált, innen vonult nyugdíjba. (Csabai Erős Vár. 2007/Húsvét)

CA5

CS3

105