Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Iskola - Műveltségi állapotok Békés megyében a XVIII-XIX. században
Iskola. Az elemi iskoláztatás története Markovitz Mátyás (1734-1762), Békéscsabára Id. Tessedik Sámuel (1744-1749), Szarvasra Ifj. Tessedik Sámuel (1769-1821), Tótkomlósra Walaszky Pál (1769— 1780) érkezett.255 A lelkészek, tisztviselők mellett a jómódú kézműiparosok és földművesek is taníttatni kezdték gyermekeiket. Az iskolázottság mértékét növelte a gyulai és szentandrási uradalmak szétosztódása is, mely révén 1800-ra megötszöröződött a tanult emberek száma. így „a múlt század vége felé már akadtak férfiak, akik nemcsak éppen olvasgattak egyet s mást, hanem gondolataikat, ismereteiket írásba is tették, hogy embertársaikkal közöljék” - állapítja meg Karácsony János 1890- ben.256 Tömeges írástudásról azonban még nem lehet beszélni. A névaláírásokból sokszor kitűnik, hogy a nevén kívül aligha tudott mást leírni. A közigazgatásban, a mezővárosi, községi tanácsban alkalmaztak hivatásszerűen írástudókat, írnokokat (kancellista), nótáriusokat (jegyző), akik megfogalmazták a különböző hivatalos leveleket, okiratokat, s azt az írástudó elöljáró kézjegyével hitelesítette. Az egyszerű ember, lakos általában a bibliát forgatta, imádságos- és énekeskönyvekből olvasott, azonkívül esetleg kalendáriumot, feljegyzéseket ezekbe tett, s az írást csak hivatalos testület tagjaiként gyakorolta rendszeresen. Az írástudás mértékét s az írástudás arányát a mezőberényi „hangásztársaság” 1844. október 22-i keltezésű szerződése - melyet Kárászek Vencel volt nagylaki „hangászatot tanító mesterrel” kötöttek - is jól példázza. Az egy évre szóló megállapodást öt pontban rögzítették, az elöljáróság három tagjának jelenlétében. A szerződést a prímás, a második prímás, a fagottos, a pozanista, a két kornista, a klarinétos, a bőgős és további kilenc tag „írta alá”, tett kézjegyet.257 258 A zenekarnak mindössze két tagja tudott folyamatosan írni, tehát a tizenkét főből ketten. A XVIII. század közepének műveltségét az egyház határozta meg. Az evangélikusoknál a köznép körében az úgynevezett „bibliások” számítottak a legműveltebbnek, akik a különféle vallási könyveket olvasták, és azokból az átlagosnál nagyobb szintű tájékozottságot szereztek. Ilyen könyvek voltak a bibliák, az egyházi énekeskönyvek, az imádságos könyvek, és a prédikációs gyűjtemények, az úgynevezett posztillák.25* Az egyházi magas és az alacsony vagy népi kultúra közötti távolság továbbra megmaradt. Bár az írástudatlanság és iskolázatlanság megyeszerte nagyobb arányú volt más vidékekhez képest, a többségében paraszti származású lakosság körében azonban ez nem jelentett teljes műveletlenséget. A paraszti-népi műveltség természetes módon és ösztönszerűleg fejlődött. Az öntörvényű, zárt kultúrájú mezővárosokban, falvakban a népi kultúra önállóan csiszolódott a maga belső fejlődési törvényeinek megfelelően - s bár sokszor különbözött, vagy alulmaradt a felülről hivatalosan kialakítani kívánt paraszti-népi műveltségtől - tagjai a hivatalo255 KARÁCSONY 1896. III. 402. 256 KARÁCSONY 1896. III. 401-403. 257 IMPLOM 1971. 337. 258 DEDINSZKY 1982. 83
