Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Iskola - Az elemi iskoláztatás története - A tanító személye
Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkultur aláás alakult írástudó rétegnek és ezt a tárgyilagosabb értelmiségi szemléletét soha sem vesztette el egészen... Lassan azonban csak hozzátapadt ehhez a pályához is annyi úriság, hogy mint félig-meddig úri pálya állapodott meg az igazi úri pályák környékén.” Maga az egész tanítóság helyének kijelölése is kettősséget hordoz: a tanító úrnak paraszt, viszont a paraszt társadalmi állapotához képest úrnak számít. „Különös és mostoha sors a tanítóságé, amely soha sem vétetett be az úri pályák közé, hanem végig megmaradt néptanítónak, az egyetlen értelmiségi pályának, amely nevében is népinek neveztetett... így állapodott meg a tanítói pálya az úri középosztály legalsó szintjén, a legalsóbb tisztviselőkkel egy fokon, azonban még itt sem érintetlenül az úri magatartás példáitól.”244 A tanító képzettsége Az 1845 előtti tanítók legtöbbjének nem volt semmilyen tanítói-pedagógiai képesítése, de ettől függetlenül nem volt műveletlen, és értett a tanításhoz.245 Az 1770-es években már megindult a szervezett tanítóképzés a normaiskolákban, de csak kis létszámmal, a városi iskolák számára. A falusi, mezővárosi tanítók általában a latin gimnázium középső osztályait végezték el. Akik a felsőbb osztályokba jártak, rendszerint a papi hivatást választották életcéljuknak. A grammatikai osztályok elvégzése is elegendő volt, mivel a kor közfelfogása szerint az a személy volt alkalmas a tanításra, aki azt a tananyagot, amit tanítani kívánt, tökéletesen elsajátította. Elméleti-didaktikai előképzettséget sehol sem kívántak tőlük. A tanítók tehát képesítés nélküliek voltak, mint ahogyan az összes korabeli gimnáziumi, akadémiai, egyetemi tanár. Képesítés nélküliségük ellenére nem voltak képzetlenek, hiszen a legtöbb esetben széleskörű szakirodalmi tájékozottsággal rendelkeztek.246 A tanítók egy része tehát a latin iskola grammatikai, retorikai, poétikai osztályából jött, és ismerte a kisiskola teljes anyagát, amelyet oktatni is tudott. Másrészt - ami a képzettséget illeti - a tanítók között találhatóak magas műveltségű lelkészek is, akik papi hivatásuk gyakorlása előtt tanítói állást vállaltak. Erre kitűnő példát szolgáltat Békéscsabán Haan Lajos és Mezőberényben Horváth Károly. A tanítók egy része azonban - különösen a XVIII-XIX. század fordulójáig - az alapiskolát sem végezték el. Például Mezőberényben Klinovszky Tamás. Ők gyermekkorukban a kisiskola tanulói lehettek, azonban a jól elsajátított tananyag 244 PEXHŐ 1991. 20. 245 Szász Károly református kerületi püspök 1891. évi látogatásakor hasonló állapotokat tapasztalt a tanítók képesítését illetően Nagykőrösön. NOVÁK 1989. 246 Jól példázza ezt Arany János is, aki ugyan folytatott tanulmányokat a debreceni kollégiumban, de képesítést nem szerzett, ennek ellenére mégis kiváló tanár volt, a magyart, a latin nyelvet tanította a nagykőrösi református főgimnáziumban. Szász Károly tanártársa sem volt képzettség tekintetében jobb helyzetben. Széleslátókörűségére, tudományosságára jellemző, hogy Arany Jánosnak ő adta át a magyar irodalmi katedrát, s ő a matematika tanításával foglalkozott tovább. NOVAK 1982a. 78
