Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Felekezetiség - A mezőberényi II. ker. szlovák evangélikus egyház története 1723-1890 között - A mezőberényi szlovák evangélikus egyház a XVIII-XIX. században
Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás háromszor tartottak ifjúsági oktatást (télen bibliaóra, valamint Szentírás magyarázattal). Karácsonykor és Húsvétkor négyszer, Pünkösdkor egyszer tartottak istentiszteletet. A nyári mezei munkák befejezése után négyszer volt istentisztelet. A konfirmandusok oktatása a karácsonyi időszakban történt. A konfirmálásra Pünkösd előtt, a „Zöld csütörtök” idején került sor. A szentkeresztség felvétele minden nap a reggeli istentiszteleten volt, „bevezetés” minden hatodik héten, pénteken és szombaton reggel, az istentiszteletek után. „Azonkívül: Szentkeresztség könyörgés betegeknél, életveszélyben lévőknél, anyáknál, gyermekeknél, - ha a szükség tartja” - írta Jeszenszky károly.92 „Esketés tekintetében az egyháznál a következő rend van: hétfőn reggel az özvegyek, kedden és csütörtökön a fiatal fiúk és lányok, szerdán mindazok, akik nem akarnak egész nap lakodalmat tartani, és a lakodalmi ünneplést röviden akarják elintézni”. A reggeli esküvőre a hívás az istentiszteletre való harangozással történik, a délutánira külön egy haranggal harangoznak - Jeszenszky tudósítása szerint.93 Az egyházi szokások betartásában, az egyház belső fegyelmének kialakításában nagy szerepe volt Jeszenszky Károly lelkipásztornak. A gyülekezet buzgóságá- ról a következőket írja: „A hétköznapi és az ünnepi istentiszteleteket a mi népünk sűrűn látogatja, úgy hogy különösen ősszel és télen a ma elég nagy templomnak ülőhelyei mind foglaltak [...] Akinek a járás, vagy a rossz egészségi állapot nem teszi lehetővé a heti istentiszteletek látogatását, azokat nem ítéli el a helység lakossága, ha egyébként ők a keresztény vallásos gondolkodásról meg vannak győződve, de mindazok, akik a vallást és az istentiszteleteket szégyellik, a vallást szerető helységbeli emberek előtt, nálunk úgy, ahogy megérdemlik, megszégyenítésben és tiszteletlenségben részesülnek”.94 A rend és fegyelem erősítése mellett szól az elmarasztalandó viselkedésről is: sajnos vasárnap és a vásári napokon a templomot sokan bepiszkítják, és vasárnap sokan mégsem járnak templomba, mert „mezei és egyéb hangos munkát végeznek.” Ugyanitt panaszolja a lelkész, hogy „A katekikai vallástanításra inkább a lányokat és az iparos fiúkat küldik, a paraszti foglalkozásúakat mezei munkára fogják. Vasárnap a kocsmába mennek templomba járás helyett.”95 A helyes és erkölcsös viselkedést az általános valláserkölcs írta elő, a vasárnapokon és ünnepnapokon való munkavégzést a világi hatóság is tiltotta. Az erre vonatkozó királyi rendeleteket a nemzetiségek - így a szlovákság - nyelvén is kihirdették.96 A mezőberényi evangélikus egyház lelkészei és presbitériuma mindig élénken reagált azokra az állami és egyházi intézkedésekre, amelyek belső autonómiáját, szabad vallásgyakorlatát sértették. így történt például az 1845. évi egyetemes evangélikus gyűlés egyházi rendelkezést illető határozatakor, amikor az egyházren92 JESZENSZKY 1861. 37-38. 93 JESZENSZKY 1861. 38. 94 JESZENSZKY 1861. 39. 95 JESZENSZKY 1861. 40. 96 MSZEEI 1856/1/15. sz; NOVÁK 1983. 207. 40
