Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Felekezetiség - A mezőberényi II. ker. szlovák evangélikus egyház története 1723-1890 között - A helyi szlovákság jellemzői
Felekezetiség 6. a népcsoportnak valamilyen földrajzi tájban, történeti, jogi, gazdasági, önkormányzati szervezetben való tartós együttélése; 7. etnokulturális vonások azonossága (településforma, lakás, viselet, táplálkozás, életmód, szokás, hiedelem, folklór); 8. interetnikus hatások révén kialakult integrációs jelenségek helyi specifikuma. A helyi szlovákság bemutatásakor a munka terjedelme nem teszi lehetővé valamennyi szempont részletes vizsgálatát, így csak a bemutatás és a téma szempontjából legfontosabbakat emeljük ki. A mezőberényi szlovákok erős önazonosság tudattal rendelkeznek. A XX. század erőteljes asszimilációja idején is, aki vállalja az identitását, gyakran használja a „mi szlovákok” kifejezést. Az erős közösség „mi-tudat”-a, a közös származásbeli, történeti és kulturális azonosságot jelöl. Önmagukra a „szlovák” népnév szóhasználatot alkalmazzák, csupán az elmagyarosodott németek, szlovákok, valamint a magyarok használják a „tót” kifejezést.65 írásos dokumentumokban a XVIII. században a „szláv”, majd a XIX. században „szláv” és „tót” kifejezést használták. Igen szorgalmas, takarékos és béketűrő emberek. A legjellemzőbb tulajdonságaik meghatározzák a róluk kialakult képet, egyben uralják azokat a sztereotípiákat, amelyeket más nemzetiségek is róluk alkotnak, és tovább adják utódaiknak. Ezeknek az etnikai csoportot leíró sztereotípiáknak mindig improvizáció erősítő szerepük is van, és tovább élnek akkor is, ha már elvesztik eredeti tartalmukat. Ezen népcsoport jellemzője is hozzá tartozik nemzetünk jelleméhez. Egy olyan embercsoport, amely közös kultúrával, szimbólumokkal és szokásokkal rendelkezik, s kultúrájának közös jegyeiből következtethetünk a nemzetiséget alkotó egyének alkatának közös jellegére. A különböző etnikai csoportokhoz tartozó emberek különböznek egymástól temperamentumuk, erkölcsi szemléletük, szokásaik szempontjából. A mezőberényi szlovákság jellemzését először Bél Mátyás írta le a XVIII. század első felében: „Ez a nemzetség akkora szorgalmat tanúsít a föld művelésében, hogy nincs olyan földesúr, aki ha üres földje van, ne részesítené előnyben mindenki mással szemben a szlovák telepeseket a munkában tanúsított szívós igyekezetükért [...] A szlovákok bizonyára több előrelátással kezdenek munkához, hiszen több földet szántanak fel, mint amennyit a magyarok, oláhok és rácok szoktak, s amit a bőségesebb termésből megtakarítanak, óvatosan félreteszik eljövendő szükségletükre.”66 Valószínű, hogy más történeti munkák mellett, melyek a megye szlovákságát jellemzik, Skolka András 1813-ban írott munkája a legalaposabb jellemzés. „A szlovákok az utcára néző fal előtt igencsak kedvelik a faoszlopokon nyugvó tornácokat, amelyek alatt esténként vagy vasárnap a falban épített alacsony 65 NOVAK 2011b. “ BÉL 1993. 11. 33
