Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Felekezetiség - A mezőberényi II. ker. szlovák evangélikus egyház története 1723-1890 között - Mezőberény újratelepítése - A szlovákok betelepedése
Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás alapult. A hivatalosnak tekinthető benépesülés 1723-ban történt, amikor szervezetten, telepítési tervnek megfelelően történt a föld birtokbavétele. A betelepítés Csabáról indult el tehát, akkor amikor lejárt a 3 évi földesúri kedvezmény. Madarász András településszervező toborozta a Felvidéken a jobbágyokat, és szervezte meg a letelepedést, aki minden bizonnyal jó helyismeretekkel is rendelkezett.50 Egy 1758-as összeírás 47 családot regisztrált Berényben, s ezek közül 5 olyan család volt, amely már 1723 előtt is itt lakott. A szlovák jobbágyság nagyobb része 1723-1758 között költözött ide.51 Később is érkeztek bevándorlók, még a XX. században, az első világháborút megelőző időszakban is. Egy évszám nélküli összeírás szerint az 1723-1760 között érkezők és itt is maradók 60%-a szökött jobbágy, s 15 felvidéki vármegyéből származott Mezőberénybe.52 Tekintettel arra, hogy a jobbágyok nagyobb részének eredeti neve az új lakóhelyen nem vált használatossá, ők vezetéknevükben a származási helyüket őrzik meg (példaként említjük a Plesovszki családnevet, amely a Zólyom megye délkeleti részén elhelyezkedő Tótpelsőc/Pliesov, ill. a Kokovai név a kishonti Kokovárói, a Litauszky, Litavai név a Hont megyei Litaváról, a Sziráczky szintén onnan, Sirákról való elszármazás- ra utal).53 Foglalkozásukra nézve a jobbágyok földművelő parasztok voltak, de sok mesterember is akadt közöttük: például 3 szűcs, 3 lábbeli készítő, 2 szabó, 1 kékfestő, 1 mészáros, 1 molnár, 2 kovács. 1723-1758 között 12 fő mint kocsis és szolga jött ide, egy ember pedig csikósnak szegődött Berénybe.54 Az első betelepülő családhoz újabbak érkeztek. Legkevesebben 1740-ben, amikor csupán két család jött, legtöbben 1744-ben, amikor 20 család telepedett le. Az 1728-tól 1750-ig tartó időszakban, 20 esztendőben átlagosan évenként 7 család került Mezőberénybe. A lakosság száma állandóan változott, elvándorlás is történt. Az első évtizedekben két olyan kirajzás volt, amely csökkentette a lakosságszámot, s az elmenők jobb megélhetést kerestek az Alföld déli területein, a gazdag földű Bánátban. Az első 1747-ben történt, amikor Berényből, Csabáról és Szarvasról több szlovák család vándorolt el az Arad vármegyei Mokrára. A második hullámban még több Békés megyei helység vett részt. Ez az emlékezetes, 1753-1755. évi Nyíregyházára történt migráció. A bácskai kivándorlás számadatai nem ismeretesek, valószínű, hogy kevesen vettek benne részt: 15 családból - mely 7 év múlva visszaköltözött -, csak egy volt 50 „Egy 1760-ban kelt összeírás szerint Madarász András, Madarász Mátyás és Madarász Pál 1723-ban költöztek Berénybe ismeretlen helyről. Bevallásuk szerint bizonyítványuk nem volt, tehát minden bizonnyal szökött jobbágyok voltak”- írja Molnár Ambrus. MOLNÁR é. n. 14. 51 SKOLKA 1806. 294. 52 A mezőberényi szlovákok származási helyére vonatkozóan: MOLNÁR é. n. 22-23; BARTÓKI é. n. 19, 29; JESZENSZKY 1861. 26; JÁN 1980. 15. 53 BARTÓKI 1992. 31-32; MOLNÁR é.n. 24-27. Szükséges megjegyezni, hogy ez a névadás általános szokás volt a XVII-XVIII. században. Nagykőrösön is ragadványként lett a származási hely vezetéknév a XVII. században (pl. Pécsi Szűcs Mihályból fokozatosan Pécsi Mihály név alakult ki.) NOVÁK 1994; NOVÁK. 2011a. 54 1828-ban már 24 féle kézműipart regisztráltak Mezőberényben. ERDEI 1985. 30
