Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Interkulturalitás - Kapcsolatok a mezőberényi szlovákok egyházi életében - Az idegen nyelvek szerepe az oktatásban, a magyar nyelv térhódítása
Interkulturalitás. Kulturális és szellemi kölcsönhatások Magyar Nyelvnek, Literatúrának, hanem a tudományos dolgoknak, úgy mint Magyar Ország Históriájának, Statisztikájának és Geográphiájának Magyar nyelven való tanítását önként vállalta magára.., mellynek hasznos következése lett, hogy több tót és német születésű ifjak annyira elmagyarosodtak, hogy mind a hanglejtése, mind a Magyar kifejezésekre nézve született Magyarnak tartathatnának. ”868 A magyar nyelvet és irodalmat tartárgyként hivatalosan az 1819/20. tanévtől vezették be a herényi gimnáziumban, amikor a Verseghy könyv alapján heti két órában kellett tanítani és év végén külön érdemjeggyel osztályozni. A magyar nyelv tanításának fontossága ekkor már az iskolaügy középpontjába került. A herényi gimnáziumot 1832-ben a vármegye is ellenőrzi, és az itt tanulók megmagyarításá- nak fontossága került előtérbe. „Minthogy a megye megmagyarosító lakosai a legnagyobb részt az ágostai vallástételt követők közül valók... a Mezőberényben található kolosokat (gimn.) különösebb figyelembe kell részesíteni. Az igazgatóságot és a tanárokat fel kell szólítani, hogy a magyar nyelv kierjesztését és gyámolítását elsőrendű kötelességüknek érezzék és tartsák. ” A gimnáziumi latin nyelv eltörlésének szándéka és magyar nyelv hivatalossá tétele, valamint a mezőberényi közös magyar érintkezési nyelv egymást erősítették, háttérbe szorították az anyanyelv használatát a nemzetiségi tanulók körében A gimnáziumban tehát Schedius latinos szellemével ellentétben vezették be azonnal a magyar nyelvoktatást, és következetesen megtartották azt. Már abban az időben, amikor még a főnemesi rendek a latin mellett kardoskodtak a némettel szemben, küzdöttek a magyar nyelv hivatalossá tételéért, s a magyart helyette juttatták érvényre az 1820-as évekre, amikor annak használatát sürgették a középiskolában.869 A mezőberényi esperességi gimnáziumban Skolka András igazgató támogatta a magyar nyelvű oktatást, azonban elismerte a Magyarországon beszélt nyelvek lét- jogosultságát a mindennapi életben. Mindhárom nyelvben járatos volt, a publikációit német nyelven írta, akárcsak Tessedik Sámuel. Tessedikkel ellentétben nagyobb gondot fordított a latin nyelv magas színvonalú művelésére. Nem mint holt nyelvet tanította, hanem a neohumanisták szellemében a antik klasszikus nyelvi-irodalmi hagyományokat felelevenítve, élő nyelvként. Erre annál is inkább szükség volt, mivel a latin ebben az időben hivatali közvetítő nyelvként szolgált, és a művelt emberek közötti érintkezés és társalgás nélkülözhetetlen, közvetítő eszköze volt. A latin nyelv azonban fokozatosan háttérbe szorult, az egyes tantárgyakat élő nyelven tanították. A latin nyelv oktatásában, hivatalos és hétköznapi életben való korabeli szerepét leghitelesebben Skolka véleménye jellemzi: „Magyarországon is igen különböznek a nemzetek között közvetítőként szolgáló fontos latin nyelvet, amelyet az összes más élő nyelvhez hasonlóan itt a faluban a művelt emberek közötti érintkezésben és a társalgási modorban szintén használják, a reformátusok az iskolában inkább mint holt nyelvet tanítják, ámbár, ami nem tagadható, olyan módszeresen és ELEK 1985b. 192. MEDNYÁNSZKY 1822; TERHES 1825. 275
