Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Iskola - Az oktatás rendszere, tantervek - Tantárgy és követelmény rendszer 1849-1868 között
Iskola. Az elemi iskoláztatás története tekezleteket, és 1848 után új helyi tantervet dolgoztak ki.640 Figyelemre méltó ez időből - 1850 - Békéscsabán Haan Lajos igazgató lelkész elképzelése a tanítandó tárgyak köréről és a parasztság művelődésének fontosságáról: „Most minden év elején szoktunk tartani tanítói konferenciát, melyen megbeszéljük a tantárgyakat. Fő tekintettel vagyunk a vallástanításra. Minek is a csabai földművesnek tanítani tanulni pro futura oblivione históriát, természetrajzot. Ki ezt akarja, járja tovább a felső tanintézeteket. Tanulja ő olvasáson, számoláson kívül helyesen a katekizmust, s a többi legfeljebb per opices, valamint punktum.”641 Valószínű, hogy a megnövekedett tanulói létszám miatti színvonalromlás okozhatta az igényes tanítóból lett lelkész koncepcióját. A szabadságharc utáni intézkedések egyik természetes reakciója lehetett az egyházak vallási oktatásának megerősítése, az egyháziasság hangsúlyozása. 1849 után a Geringer-féle oktatásban az állam gyakorolta az iskolák felett a felügyeletet, de a nemzetiségi iskolák jelentőségének hangsúlyozása miatt az egyes iskolák nagy buzgósággal és áldozatkészséggel fogtak hozzá az iskolák korszerűsítéséhez. Ez a korszerűsítés azonban mindenhol mást és mást jelentett. Mivel az állami szervezetet nem erőszakolták rájuk, azt a viszonyokhoz mérten egyszerűsítették. 1854 után engedélyezték a tanítói közgyűlések megtartását és közben a kormány egy új egyházalkotmány bevezetésével is foglalkozott, amely a birodalom egészének egységes kormányzását tette volna lehetővé. Ezt természetesen mindkét felekezet - a protestáns és katolikus - elutasította.642 643 Ettől kezdve esperességi gyűlések és tanítói értekezletek sora tárgyalja újra az iskolák kül- és belviszonyait. 1856-ban a tótkomlósi Horváth Sámuel esperes felhívja a lelkészek figyelmét, hogy az őszi esperességi közgyűlésen - melyet 1856. szeptember 17-18-án tartanak Békéscsabán - „tárgyául a rendes protocöllum felolvasásán megvitatásán kívül leginkább is elemi iskoláinknak protestáns szellembeni kül- és belrendezése fog lenni, melyek mint olyanok igen nagy fontosságúak, tudtunkkal még is ős idők óta jobbadán elhagyatott, összefüggés nélküli, rendezetlen állapotban sanyarognak, mindnek a következményei aztán valamint az életnek minden ágaira, úgy különösen a nagyobb tanodákra kiterjednek. Ezen a bajon mielőbb segítenünk kell, különben, ha mi alulról felfelé nem fogjuk orvosolni a bajt, ami ész, - természetszerű meneti, szerintem józan és alapos haladás felől szó sem lehet, vakolat marad az egész, melly pár év múlva lehull, s az épület ismét csak az ő régi elnyűtt állapotában fog eltűnni. ’,643 Az esperes körlevelében a továbbiakban hangsúlyozza, hogy a megyei véleménykülönbségek ellenére a történelmi idők miatt halaszthatatlanul fontos az ügy megtárgyalása, s a helyi határozatok nem lesznek ellentétesek a leendő egyházrendezési tervezettel, s a protestáns kötelező képviselni a haladás szellemét: „... gondoljuk meg azt is, hogy az egyházi élet nálunk protestánsoknál csak a haladás 640 ZSILINSZKY 1872. 88. Hl SEBŐ 1994. 38-39. 642 SZELÉNYI 1931. 99-100. 643 BML Mb. ir. Fiú iskola jkve. 1855/56. 201
