Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)

Iskola - A mezőberényi szlovák népiskolai oktatás jellemzői. A szlovák evangélikus iskolák története a kezdetektől 1890-ig - Az iskolák története 1868-1890 között

Iskola. Az elemi iskoláztatás története esélytelennek és elégtelennek a közoktatási rendszer működésére és az iskola életé­re:” - állapítja meg Kelemen Elemér.421 A népoktatási törvény elfogadása után Békés megyét elsősorban a községi is­kolák létrehozása foglalkoztatta. A „Békés” című hetilap 1869-ben valóságosan tük­rözi azokat az elvi összeütközéseket, melyek a népiskolák községi iskolákká alakí­tását sürgették. Egy névtelen cikkíró 1869. november 13-án nehezményezi, hogy a tanfelügyelőnek a tankerületi iskolatanács második ülése után való jelentése szerint Békés vármegyének még egyetlenegy községi iskolája sincs. „Van-e még ennyire a felekezetiséghez tapadt vármegyéje hazánknak?” - teszi fel a kérdést, aki szerint nem is azon van a hangsúly, egy iskola felekezeti-e vagy sem, hanem azon, hogy képes-e a haladásra. Majd felsorolja azon szempontokat, melyekben versenyeznie kellene az egyházi oktatásnak a községi iskolával, vagyis az elmaradottságot fel­számolni. A szempontok kiválasztása és tárgyalása átfogja az oktatás egészét. A cikkíró elsőként a tanítókat támadja, akiket csak a „kegy és szeszély” vet a taní­tásra, és nem az „ügyszeretettel párosult belátás”. „Az ügyes, lelkiismeretes tanítót kötelessége körében se a papnak, se az egyes szüléknek belekontárkodása ne tévelyítse,- ellenben az ügyetlent vagy hanyagot [...] s rendre utasítás nyomban kö­vesse [...] a silány tanítónak lehetetlen legyen magát vizsgái szemfényvesztés s kü­lönféle kegyvadászás, hanem egyedül az eredményes tanítás által hivatalában meg­tartani.” Továbbiakban a tanítói munka színvonalát, a módszerek elmaradottságát, a fegyelem és a rend, az önművelés hiányát kifogásolja, úgyszintén az egységes tan­terv hiányát az iskolákban. Sürgeti az iskolaszék felállítását és hatáskörrel történő felruházását. Az egyházat bírálja az iskolákat érintő ügyek lassúsága miatt is. Az egyházi iskolák a tankötelezettséget sem tartják be, felvétel a tanév kezdetétől fo­lyamatosan történt, s a tanítás színvonala is kívánnivalót hagyott maga után. Bírája az egyházat mint fenntartót azért is, mert egytanítósak az iskolák. Ha a felekezet nem képes még egy tanítót alkalmazni, szükségesnek tartotta azt, hogy a meglévő tanító terheit könnyítsék a vallás tanításának elvételével. A papság azért lát kifogást a községi iskolákban, mert azok közönyösséget eredményeznek a vallásban, ez azonban nem állja meg a helyét, mivel a közönyösség már „réges-régen úton van, ha tehát a közönyösség nagyobb fokáról szól a papság, nem tehet okosabbat, mintha a vallás tanítását, önmaga viszi. E részben a kath. papság mutat példát, miért ne mehetnének utánok a protestánsok, azon protestánsok, akik a hitbuzgóság, a sza­badelvűség, a tudomány dolgaiban is maguknak követelik az elsőbbséget [...] Ha igaz, hogy a papnak több hittani ismerete, mélyebb vallásossága van, mint a tanító­nak: a pap okvetlenül eredményesebben működnék mind a vallásbeli ismeretek, mind a vallásosság tekintetében a tanítónál, előkészíthetné híveit templombeli taní­tása sikeresebb hallgatására, visszavezethetné egyházát azon régibb egyháziasságra, mely itt-ott ma már csak hírben él. Nem válna ez a papnak is javára? [...] a pap alig találhat alkalmasabb eszközt híveire való befolyásának megállapítására azok iskolai 421 KELEMEN 1993. 21. 141

Next

/
Oldalképek
Tartalom