Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Iskola - A mezőberényi szlovák népiskolai oktatás jellemzői. A szlovák evangélikus iskolák története a kezdetektől 1890-ig - Az iskolák története 1868-1890 között
Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás hazai hatalmas katolikus klérus, már a törvény terv ellen hivatalosan és ünnepélyesen fel nem szólalt” - írja Révész.413 A népiskolai törvény tehát a felekezetek szerint az ő formaszerű meghallgatása nélkül jött létre. A népiskolákról szólva azonban nemcsak a felekezeti autonómiáról van szó, hanem arról is, hogy a törvényhozás és az intézkedés joga kit illet. Révész szerint a kormány sürgősen keresztülvitte az ügyet, pártkérdésként kezelve, a hazai és külföldi sajtó zaklatásának felhasználásával, s a közvélemény zavarba hozásával. „Ki kell tehát mondanom nyíltan, hogy a törvényt nem csak eredetére nézve tartom sérelmesnek, hanem annyiban is, amennyiben a nem katholikus felekezeti iskolák nagy részét végpusztulással fenyegetteti, nem szabad versenyre, hanem monopóliumra s bürokráciára vezet, a honpolgárok tetemes részének vallásos érzületét sérti; mind a szabadság, mind a czélszerűség elemeivel több tekintetben ellenkezik, a népnevelést virágzásra emelni nem fogja; hanem nyugtalanságot, zavart annál többet fog szülni” - állapítja meg Révész Imre.414 Révész szerint ez a törvény nemcsak hogy sérti az autonómiát, hanem halálos ítéletet mond a felekezeti iskolákra, mert azokat eddig nem ismert fényűzésre kényszeríti. Az egyházi képviselő nem fogadja el, hogy egy tanítóra 80 gyereknél többet számítsanak, s többek között bírálja az 186. évi 38. te. 11, 28. és 34. §-át, amelyeket szembeállít az 1791. évi XXVI. törvénycikkel. „Ezt sérelmesnek tekintjük, mert ez a törvény biztosít bennünket a felől, hogy iskoláink szabad használatában semmi szín vagy ürügy alatt nem gátoltatunk, nem háborgattatunk, és hogy tanítóink számát szabadon növelhetjük, vagy kevesbíthetjük, amiből önként következik, hogy saját magunknak áll szabadságában meghatározni, hogy hány □ lábnyi tér essék egy gyermekre, s hány tanító legyen egy tanító keze alatt.”415 Révész véleménye szerint a 128. § alapján teljes veszélyben vannak az iskolák, hiszen a törvény betartása érdekében például az osztálytermek építésénél a nagyságra vagy a tanulói létszámra szükséges ügyelni. A mulasztások esetén - a 15. § szerint - a tanfelügyelő félévenként háromszor megintheti őket, vagy engedetlenség esetén községi iskolát állíttathat fel, amelynek adóját az egyházra is kivetheti: „... ami nem egyéb, mint a mi iskoláink halálos ítéletének végrehajtása, mert hogy saját iskoláinkat bármely szerény helyzetben fenntartsuk, s e mellett a fényűző községi iskolákra is adózzunk; azt teljességgel ki nem bírhatjuk... az iskolák teljes autonómiája, magának a szabad vallásgyakorlatnak lényeges feltétele: ennélfogva nyilván van, hogy a törvény, lényegesen sérti és korlátozza a vallásszabadságot, amennyiben annak birtokát vagy élvezetét vagyoni állapothoz, pénzhez... köti” - állapítja meg Révész. Az egyházak szerint tarthatatlan az az állapot, hogy a felekezeti iskolák többé nem kaphatnak segélyt sem községi, sem állami vagyonból, és eddigi segélyezteté- sük is tetszés szerint megszüntethető. Révész az 1848. évi XX. te. 3. §-ára hivatko413 RÉVÉSZ 1870. 1-10. 414 RÉVÉSZ 1870. 68. 415 RÉVÉSZ 1870. 74. 138
