Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Iskola - A mezőberényi szlovák népiskolai oktatás jellemzői. A szlovák evangélikus iskolák története a kezdetektől 1890-ig - Az iskolák története 1868-1890 között
Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás mint annak elfogadásáért. Ennek érdekében 1869-ben külön rendelettel fordult az egyházi főhatóságokhoz, akik kifejezetten szabotálták a törvény végrehajtását. A rendelet megállapította, hogy az egyházi iskolák változatlanul elhanyagolt állapotban vannak, nem tartják be az előírt tanítási időt, s a tanköteles gyermekek nagy része pedig nem jár iskolába. A törvényben meghatározott tantárgyakat nem tanítják, csak a vallástant, az olvasást és kevés számtant. A törvény végrehajtásának akadálya — a szülők nemtörődömségén kívül — a felekezeti féltékenység és izgatás.410 Eötvös tapasztalatait 1870-ben összegzi, és terjeszti az országgyűlés elé.411 Ugyanebben az esztendőben jelent meg Révész Imre összegző munkája, amely az egyházak részéről, más nézőpont alapján értékeli az 1868-as népoktatási törvény létrejöttét és annak hatásait.412 Tekintettel arra, hogy személyes véleményén túl mindkét protestáns felekezet véleményét megfogalmazza problémafelvetésein keresztül, az alábbiakban ezt alapul véve vizsgáljuk az evangélikus, ezen belül is a szlovák evangélikus egyház reflexióit. Révész I. szerint a törvény (1868. 38. te.) megalkotása eleve elhamarkodott volt. A törvényt több évtizedes előkészítő munkálatoknak kellett volna megelőznie, de csak néhány hónap alatt készült el, „olyan amilyen vitatás után lön alkotva”. Szerinte már a törvénytervezet elkészítésekor felmerültek aggályok a felekezeti jogok és érdekek szempontjából. A szerző nem ért egyet azzal, hogy Trefort Ágoston azzal sürgeti a törvényjavaslat megvitatását, hogy az sem nem párt, sem nem hitfelekezeti kérdés, hanem a magyar egyetemes kultúra kérdése. A kételyek és nehézségek miatt Trefort - mint utaltunk rá - egy 25 tagból álló bizottságot hozott létre, amelyben valamennyi hitfelekezet képviseltette magát. „Ha a népnevelés fennforgó nagy fontosságú kérdése, csupán és egyedül a magyar kultúra kérdése, s hitfelekezeti kérdésnek sem egészen, sem részben egyáltalán nem nevezhető, akkor mi szükség volt, mind a 25-ös bizottság tagjainál, mind a felhívandó szakférfiaknál, a különböző felekezetekre tekinteni?” - fogalmazta meg a kérdést Révész Imre. Szerinte a magyar kultúra ügye felekezeti ügy is, mert a helyesen felfogott és okosan használt felekezeti jellem és szabadság nem ellenkezik a kultúrával. A történelem bizonyítja, hogy az egyes felekezetnek erős befolyása volt a kultúrára, és viszont. A szerző szerint - aki az említett bizottság tagja volt - már a kezdetek kezdetén minden reményt és várakozást meghiúsítottak. A meghallgatandó férfiak kijelölésére és ajánlására csak felekezetek vezetőit szólították fel, s az azok által ajánlottak közül a bizottság választott saját tetszése szerint. Ezért nem nevezhető ez az eljárás a protestáns felekezetek valódi meghallgatásának. „Pesten megjelenvén és széttekintvén, csak hamar beláttam, hogy itt a kormánypárt komoly célja nem más, mint csupán az, hogy a halva született törvényterv, a nyilvános és országos eltemettetéstől, s az illető miniszter úr, illetőleg a kormány egy nagy kellemetlenségtől mentes410 SEBŐ 1994. 82. 411 EÖTVÖS 1870. 4,2 RÉVÉSZ 1870. 136
