Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Iskola - A mezőberényi szlovák népiskolai oktatás jellemzői. A szlovák evangélikus iskolák története a kezdetektől 1890-ig - Az iskolák története 1868-1890 között
Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - lnterkulturalitás jogainak kiszélesítése érdekében kérte, hogy tanítsák minden nép történelmének azon korszakát is, amely a honfoglalást megelőzte, Tisza Kálmán megjegyezte, hogy a magyar történelem a haza összes lakóinak történelme, és nincs értelme annak, hogy azt feldarabolják a nemzetiségek történelmére. A nemzetiségek képviselői ellenérzésüknek adtak hangot. Régi sérelmek kerültek napvilágra, mit igazolt az 1848/49-es szabadságharc idején a románok és szerbek ellenséges viselkedése, szeparatista törekvése, a felvidéki szlovákság egyes képviselőinek magyarellenessége. A tárgyalások során előrevetítette árnyékát a századforduló idejére egyre kiélesedő nemzetiségi kérdés, amely a közoktatás kérdésének egyik központi problémájává vált. A törvényjavaslatot tehát elfogadta a képviselőház, és a felsőház elé került, ahol az iskolák állami monopolizálását, a felügyeletet, a közös iskolákat az egyházi képviselők támadták. Ehhez csatlakozott a nagybirtokos arisztokrácia egyik képviselője, Wenckheim László báró, aki szerint minden vád helytálló a javaslat ellen: „Korlátozza a nép szabadságát, költséges, nem praktikus, nem végrehajtható, nem alkalmazkodik a nép körülményeihez, igényeihez, jogaihoz és szellemi erejéhez. A nép szegény, és amúgy sem küldheti gyermekét iskolába. A legjobb lenne, ha az állam nem törődnék az iskoláztatással, és nem kerülne ilyen törvényjavaslat a Ház elé. Ha az állam mindenképpen iskolákat akar állítani, helyezzék azokat az egyházi hatóságok felügyelete alá.406 Ennek ellenére a törvényjavaslatot a felsőházi többség is elfogadta. Az 1868. évi 38. törvénycikk törvényerőre emelkedett. Ez átfogóan rendezte az oktatás tartalmát, és normákat szabott a tárgyi és személyi feltételek terén állítandó követelményekben, valamint az ellenőrzés és a felügyelet vonatkozásában. Hibáival, nehézségeivel nagy lehetőséget teremtett, és mintegy száz évre kijelölte az általános művelődés tennivalóit. A népoktatási törvény alkotásakor az iskolák igen rossz állapotban voltak. A városi főelemi tanodák a gimnáziumra készítettek elő, de a latin és német nyelven, íráson, olvasáson, számoláson kívül alig tanítottak mást, a falusi iskolákban pedig ehhez képest még rosszabb volt a helyzet. A tanítási módszert általában a magoltatás és a durva fegyelmezés jelentette. Az iskolai idő, a 8-10 hónap csak kevés helyen jutott érvényre, kevés volt a jó tankönyv, a célszerű taneszköz, alkalmas tanterem, képzett tanító, elfogadható tanítói fizetés. A minisztérium a körülmények javítása, rendezése céljából úgy kezdett a munkához, hogy kinevezte a tanfelügyelőket, és sürgette az iskolatanácsok létrehozását, amelyek részére a községekkel és iskolaszékekkel utasítást adott ki. Az ügy érdekében tanácsokat kért a tanfelügyelőktől, utasította őket a felekezeti iskolák felügyeletére is, a fegyelmezésre, statisztikai adatok begyűjtésére, azok rendszerezésére. A minisztérium felhívta a felekezeti főhatóságokat a törvény rendeletéinek szigorú betartására, arra, hogy tekintélyükkel segítsék elő a polgári hatóságokkal együttműködve az iskoláztatás, az iskolák felszereltségének, a tanítás nagy hiányainak felszámolását, az iskolai év pontos 406 FELKAI 1983. 20; KÁLMÁN 1969. 291. 134
