Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Iskola - A mezőberényi szlovák népiskolai oktatás jellemzői. A szlovák evangélikus iskolák története a kezdetektől 1890-ig - Az iskolák története 1868-1890 között
Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - lnterkulturalitás sait érte bírálat, amelyek közül az egyházakat érintőket emeljük ki. Hiányolták elsősorban a teljes államosítás elmaradását, kifogásolták az egyházaknak tett engedményeket. Ugyanakkor utalni szükséges arra is, hogy a kompromisszumos megoldás sértette az egyházakat is, nem voltak megelégedettek. Az ismeretes, hogy Eötvös kezdetben, s most is elvben a közös iskolák létesítése mellett foglalt állást, vallotta, hogy a népoktatás állami feladat, de a politikai, személyi és tárgyi feltételek hiánya miatt tett a megoldásra megegyezéses javaslatot. „A főrendi házban mondott beszédében kijelentette: Az állam fenntartja magának a jogot, hogy állampolgárait gyermekeik oktatására kötelezze, de miután az állam nem vállalja magára azt a kötelezettséget, hogy a gyermekek neveléséről egyedül gondoskodjon, azt a jogot sem követelheti, hogy a népnevelés terén minden másokat kizárva monopóliumot gyakoroljon” - írja Sebő László.401 Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a felekezeti egyházaknak továbbra is megmaradt az iskolaállítási és fenntartási joga. Az állam csak normákat állapított meg az iskoláztatás, a tanulmányi anyag alapvető szervezeti kérdéseiben, és magának csak a felügyeleti, ellenőrző jogot tartotta fenn. Ennek megfelelően a törvény kimondja, hogy a felekezetek saját erejükből tarthatnak fenn és állíthatnak nyilvános népoktatási intézeteket. A törvény tehát elismerte a felekezeti iskolák elsőbbségét, s új iskolák állítására csak olyan községet kötelezett, amelyekben nem volt felekezeti iskola. A népoktatási törvény előtti vita és a vita állami és felekezeti központú értékelése, mely a nemzetiségi törvény elfogadásával egy időben került a parlament elé, több hiányosságra és problémára világít rá a törvényalkotás és végrehajtás szempontjából. A képviselőház 1868 október elején kezdett foglalkozni a javaslattal, és annak megvizsgálására népoktatási bizottságot állított fel. Ennek tagja volt Csengery Antal, Trefort Ágoston, Nyáry Pál, Zichy Antal, Szilády Áron, Thalabér Lajos és Tisza Kálmán.402 A tagok a kormány politikáját képviselték, így a nemzetiségek állásfoglalásának megismerésére és a támadások kivédése miatt meghívták azok képviselőit is, de a tárgyalásokon nem mint nemzetiségük, hanem mint egyházaik küldöttei vettek részt, de mint szakértőként számítottak munkájukra. Azzal a szándékkal, hogy minél pontosabb értesüléseket szerezzenek a kedélyek megnyugtatása s esetleges aggályok eloszlatása érdekében. Eötvös miniszter ismerte az országgyűlésben az egyházi érdekek képviseletét, s nem akarta, hogy a törvény a 48-ashoz hasonló sorsra jusson, ugyanakkor meg akarta ismerni az egyházak álláspontját is. Az egyházi szakértőktől a bizottság azt akarta megtudni, hogy nem tartja-e egyházuk a felekezeti iskolák szempontjából hátrányosnak a közös iskolát, a törvényjavaslat mely pontjait találják sérelmesnek, az oktatás tartalmáról, a szorgalmi rendről, a tanítóképző szervezetéről, az iskolai adó kiszabásáról mi a véleményük. 401 SEBŐ 1994. 88. 402 FELKAI 1983. 15. 132
