Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Iskola - A mezőberényi szlovák népiskolai oktatás jellemzői. A szlovák evangélikus iskolák története a kezdetektől 1890-ig - Az iskolák története 1868-1890 között
Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás sára és az időpont kijelölésére is engedélyt kellett kérni. Illovics Mihály járási szolgabíró Békésről a lelkésznek írott levele 1851-ben jól tükrözi a állapotokat: „Nagyon tisztelt Uraságod abbéli folyamodványa, melyben felsőbb helyen - egy tanítói választásra gyülekezetei kér megengedtetni miután a jelen kivételes állapotban felsőbbi utasításánál fogva, minden illy nemű esetek előbb felterjesztendők, - a kért engedély kieszközlése végett a kerületi cs. kir. kát. Parancsnoksághoz, felterjesztett - következés kép addig, míg onnan e tekintetbe rendelet nem érkezik a választás meg nem tartathatik. Miről is tiszteletes egyház igazgató urat, Megyei Főnök Nagyságának a 3377-ik szám alatti kegyes rendelete folytán nem mulasztom el ez úttal értesíttetni.”395 1853-ban Déri István kerületi királyi szolgabíró értesíti Jeszenszky Károly lelkészt, hogy a „tanítói választás ügyében szükségesé vált gyülekezet tartása a tekintetes Polner Lajos főszolgabíró mint polgári biztos úr jelenlétében” lesz megtartva.396 Az állami vezetés nemcsak az egyházi és iskolai ügyek lefolytatása felett tartotta meg felügyeleti és ellenőrzési jogkörét, hanem figyelemmel kisérték az oktatás ügyét is. Például 1850-ben Ambrus Lajos, a békési járási főszolgabíró küldte ki az oktatás alapjairól szóló utasítást, mely a királyi biztostól származott. „A mező- berényi ágostai hitv. oskolai igazgatóságot illetőleg, melyet az iskolai tanítókkal is leendő közlés végett kötelességem szerint megküldök, elvárván, hogy ennek alapján és pontjai szerint fogja Tisztelendő Úr kezeltetni a nevelés ügyét.”397 Az oktatás és nevelés ügyét alapvetően befolyásoló utasítások tehát, nem az egyház felsőbb vezetése részéről érkeztek a helyi gyülekezetek iskoláihoz, hanem a politikai közigazgatás hivatalán keresztül. Az egyház, a lelkész, az iskola állandó ellenőrzés alatt állt, mint ahogy a tanító is. Egyházi, közéleti szereplésük az állam iránti hűséget kellett, hogy kifejezze. Például Brozik Gusztáv tanító „politikai önviseletét” 1856-ban „bírálván fölül, s ellene semmi kifogás nem lévén.” A politikai megbízhatóság tehát alapvető követelmény volt a tanítói munka végzéséhez. Az iskolák története 1868-1890 között A Geringer- és Thun-féle oktatáspolitikának voltak ugyan pozitív vonásai - többek között a főpapok, az arisztokrácia sokat áldoztak a népnevelés ügyére, vagy az, hogy a városokban a tanítók helyzete kissé javult -, ugyanakkor országos szinten a népoktatás terén nem mutatkozott fejlődés. A kiegyezés előtti korszak legfőbb jellemzője a túlzott szigor, a haladás akadályozása, a szabad mozgás lehetetlenné tétele. Ebben a 48 utáni nyomasztó politikai légkörben legfontosabb cél a nemzeti érzelem, a hazaszeretet elfojtása, s emellett a germanizálás erőltetése. A népiskolák fejlődését alapvetően a tanítók túlterhelése nehezítette, ugyanis általános volt az, 395 MSZEEI 1851. 1/3. 396 MSZEEI 1853. 1/4, 1853. 1/2. 397 MSZEEI 1850. 1/1. 130