A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 36. (Békéscsaba, 2012)
Németh Csaba: Miért halt meg Mány Erzsébet?
Németh Csaba főorvos, valamint dr. Kummer Antal rendőr őrnagy orvosi szakértőként; Kóosz Mihály hadnagy, fegyverzeti tiszt pedig fegyverszakértőként szerepelt. Tanúként beidézték Köhöncz Ferenc határőr főhadnagyot, Rausz Károly határőr alhadnagyot. Kertész István határőr főtörzsőrmestert, Csizmadia Ferenc határőr őrvezetőt, Bálint Sándor rendőrtörzsőrmestert, Szilágyi István vb-elnököt, Lengyel Imre tanácselnökhelyettest, Gyapjas Bálint tanácstagot, Demeter Lajos vasutast, özv. Tóth Károly- nét, Szabó Mihályt, Kovács Lajost, Erdődi Miklóst, Kis Lajost, Petrás Jánost, Mány Máriát, Molnár Mihályt és Erdős Sándornét.82 Orvosi szakértőkre azért volt szükség, mivel a 6/1956. Korm. számú rendelet értelmében terhes nőt nem lehetett statáriális bíróság elé állítani. A vizsgálat bebizonyította, hogy jelen esetben nem állt fenn ez a kizáró ok.83 A tárgyalás megkezdése előtt a védelem részéről dr. Návai Dénes ugyan nem kívánta vitatni a cselekmény horderejét, azonban álláspontja szerint a 28/1956. számú rendeletet kiegészítő 32/1956. számú rendelet nem lett közzétéve a megyében hirdetmény útján. Mivel ezen utóbbi tartalmazza az ilyen cselekményekkel kapcsolatosan a halálbüntetéssel való fenyegetettséget, így a védelem álláspontja szerint a vádlottak nem felelhetnek cselekményükért a rögtönítélő bíróság előtt. Ugyanakkor, mivel a cselekményük köztörvényi bűntettet is megvalósítani látszik, így a rendes bírósági úton is felelősségre vonhatók. Becsatolta a Gyulavári Községi Tanács 3/1957. iktatószámú igazolványát, hogy a községi hangos híradó használatában áramkorlátozások voltak, amiből azt a következtetést vonta le, hogy a terheltek nem szerezhettek tudomást a halállal való fenyegetettségről.84 A bíróság a kérdés megtárgyalására tanácskozásra vonult vissza. Az ügyész előadása s a beterjesztett bűnügyi iratok alapján úgy látta, hogy a tárgyalásnak sem anyagi-jogi, sem eljárásjogi akadálya nincs. Kétségtelen, hogy az alaptörvényből kimaradt a halállal való fenyegetettség, azonban a kiadott kiegészítés e nélkül is teljesen felesleges, csupán a formai aggályok eloszlatására szolgált. Köztudomású ugyanis, hogy a statárium minden jogrendszerben nemcsak különleges perrendi szabályokat (pl. fellebbezés kizárását vagy gyors eljárást) jelent, hanem egyben a halállal való fenyegetettséget is. Amikor tehát az alaprendelet született, ezt mint feleslegest, kihagyták. Később, hasonló aggályoktól vezettetve, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa ezt a pótlást kiadta. Ezt a rádió útján bemondták, melyet törvényes kihirdetésnek kell tekinteni. A vádlottak cselekményeiket akkor követték el, amikorra már az ország értesült több tárgyalás lefolytatásáról és halálos ítéletekről is, tehát szerintük a védelemnek ez az aggálya nem elfogadható. Ennek ellenére a bíróság felhívta a katonai ügyészt, hogy a következő nap lefolytatandó bizonyítási eljárásra idézzen be a gyulavári tanácstól két dolgozót, akik a helyi viszo82 ERDMANN 2006b 485, 487, de a tanúk névsora csak az eredeti iraton szerepel: Ht. Lt. KB. Rögt. I. - 24/1957. 83 ERDMANN 2006b 506, 508. 84 ERDMANN 2006b 485-486. 224
