A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 36. (Békéscsaba, 2012)
Nagy Ildikó: A kétegyházi Török-halom rekonstrukciója
Nagy Ildikó A Török-halom története Az antropogén hatások megjelenése a Kígyósi-puszta területén mai adataink szerint a rézkorra tehető. Ekkor telepedett meg a vidéken a kurgánkultúra vagy gö- dörsíros kultúra népe. A halmok jelentős részét elsősorban nekik köszönhetjük. Másodsorban azoknak az elmúlt évezredekben hazánk területén élő embereknek, akik megőrizték őket. A halmok jelentős állat-, növény-, talajtani és régészeti értékek hordozói lehetnek, ezért fennmaradásuk biztosítása a mai ember számára is kiemelt feladat kell, hogy legyen. A 19. századi folyószabályozási, lecsapolási munkálatok eredményeként mintegy 2 millió hektár vált termőfölddé. Ez egyben több ezer halom életének végét is jelentette. A Török-halom pusztulása mégsem emiatt következett be. Az 1960-as évek végén került sor a vizsgált halom régészeti feltárására. Az akkori ásatási módszerekre jellemző volt, hogy több halmot csak teljes elhordásuk, elpusztításuk árán sikerült feltárni. Sok halom a mai napig magán viseli a régészeti kutatás nyomait. A Törökhalom központi részét hosszában átvágták, a földet kitermelték. Sajnos a kiásott földet nem temették vissza. Az átvágott halom az esőzések következtében beszakadt, ezért az átvágásban lévő közlekedés és jószághajtás életveszélyessé vált.38 A korabeli képen (2. kép) megfigyelhető, hogy még az ásatások megkezdése előtt a halom DK-i oldalát megbontották és elhordták, a mai napig kérdéses, milyen cél érdekében. Jól látszik az is, hogy a halom D-i és Ny-i oldalát művelésbe vették. A halom elhordása több lépcsőben zajlott le. Az első „bányászkodók” valószínűleg amatőr kincskeresők lehettek, akik számára sokadrangú volt a kitermelt föld sorsa. Később a területen katonai gyakorlóteret létesítettek. Emiatt sokáig genetikus üzemi talajtérkép sem készülhetett erről a helyről. A katonák gyakran ástak lövészárkokat a halom oldalába, melyeket később visszatemettek ugyan, de a halmot ez már nem mentette meg. Az ekkor már „értéktelennek ítélt” halmot anyagnyerő helyként hasznosította tovább a helyi lakosság. Ma már pontosan nem lehet megállapítani, melyik út, ház alapjában találjuk meg a halom maradványait. Sokszor már csak idős emberek elbeszélései alapján következtethetünk arra, hogy hova tűnt el a halom. (Itt kell megjegyeznem, hogy a vizsgált Török-halomtól ÉNy-ra, kb. 300 m távolságra lévő másik kunhalmot szintén Török-halom néven ismerik [ikerhalmokként is emlegetik őket], ezért nem minden esetben lehet egyértelműen elkülöníteni, hogy éppen melyik halomról szól a történet.) A Török-halom helyreállítás előtti állapota (3. kép) bizonyítja, hogy a mai kor emberének alig négy évtizedre volt szüksége ahhoz, hogy elpusztítsa a halmot, melyet őseink évezredeken keresztül sikeresen megőriztek. Ilyen mértékű roncsolódás esetén egy halom tájképi értéke már nem számottevő, de régészeti, növénytani és időszakos állattani értékek jelenlétére továbbra is számítani kell. A kurgán alatt pedig megtaláljuk az építés előtti, több ezer éves el38 Gazdapusztai Gyula feljegyzései alapján, 1967. 96
