A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 36. (Békéscsaba, 2012)

Nagy Ildikó: A kétegyházi Török-halom rekonstrukciója

Nagy Ildikó

víz hatása nem érinti, de a nyomait (pl. rozsdafoltok) a C szint mélyebb rétegeiben megtalálhatjuk.33 E talajtípus mélyben sós változata a terület 11%-án fordul elő. Ezeknél a talajoknál a sós talajvíz-ingadozás következtében könnyen oldható sók, főleg nátriumsók halmozódtak fel. Jó vízgazdálkodásukat, ill. termékenységüket a nem túl mélyen elhelyezkedő sófelhalmozódási réteg jelentősen korlátozza.34

Ha a terepen járunk, egyből feltűnik, hogy a kedvezőbb termőképességű csernozjomokat mezőgazdasági művelés alá vonták. Művelt területként hasznosítják az északi (Nagy-Gyöp) és a déli (Apáti-puszta) pusztarészeket egymástól elválasztó folyóhátakat is. Ezeken a területből kiemelkedő folyóhátakon és szegélyterületeken találjuk a kunhalmok jelentős részét. A szikesek két nagyobb összefüggő területet képeznek a puszta E-i és D-i részén, melyeket a mai napig legelőként hasznosítanak.

Növényzet

A pusztai növényzet keretén belül elkülöníthető növénytársulások: a mézpá- zsitos szikfok (Puccinellietum limosae hungaricum), vakszik (Camphorosmetum an- nuae), ecsetpázsitos sziki rét (Agrostio-Alopecuretum pratensis), hernyópázsitos sziki rét (Agrostio-Beckmannietum), cickórós löszlegelő (Achilleo-Festucetum pseudo- vinae), sziksalátás változatú ürmöspuszta (Artemisio-Festucetum pseudovinae limo- nietosum), löszpusztagyep (Salvio-Festucetum rupicolae) és a csillagpázsitos-réti perjés löszlegelő (Cynodonti-Poétum angustifoliae).35 A táj regenerációs képessége rossz, de az özönnövény- (pl. gyalogakác [Amorpha fruticosa]) fertőzöttség alacsony. A területen a védett fajok száma 20-40 közötti, a fajszám 600-800-ra tehető.36

A Kígyósi-puszta túlnyomó részét jelenleg szikes rétek borítják. A kunhalmokon azonban megtaláljuk még a löszpusztagyepek (Salvio-Festucetum rupicolae), ill. sztyepprétek maradványait. A kevésbé bolygatott halmok csúcsközeli régióiban leggyakrabban a taréjos búzafű (Agropyron pectinatum) alkot társulást a heverő seprőfűvel (Kochia prostrata). Helyenként a halom harmadáig, aljáig is lehúzódó gyepet az eltűnőben lévő Salvio-Festucetum rupicolae társulás váltja. A halmok lábi részénél pedig a környékre jellemző sziki növényzet jelenik meg. Az erősen bolygatott, megcsonkított halmokon gyakran uralkodó gyomfajokat (pl. Elymus repens) találunk.37

33 SZŰCS 1969. 319-325; BARCZI-JOÓ 2003. 37-45.

34 SZŰCS 1969. 319-325; MAROSI-SOMOGYI 2010. 277-279.

35 KOVÁCS-MOLNÁR 1986. 165-200.

36 CSATHÓ-JAKAB 2008. 75.

37 BARCZI-PENKSZA-JOÓ 2004. 45-57.

94