A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 36. (Békéscsaba, 2012)

Bódán Zsolt: Ünnepek és hétköznapok. Egy gyulai polgárcsalád élete a Horthy-korszakban

Bódán Zsolt

tak házigazdái.62 Valamivel élénkebb társasági élet köszöntött be a Sztojanovits házba az 1930-as évek közepétől, mikor elsőszülöttjük, Lili „nagylány” lett, s a fiatalság is rendszeresen kezdte látogatni a családot. Ezekre a látogatásokra rendszerint ebéd vagy vacsora után került sor, de itt is érvényesült a családfő által képviselt szolidság, mértékletesség elve: csak egy üveg bor kerülhetett az asztalra, és a vendégeket étellel nem kínálták. A társasággal Sztojanovits Szilárdné foglalkozott, olyannyira, hogy férje legtöbbször korán, már tíz óra körül visszavonult, s a vendégek sem maradtak tovább éjfélnél.63 A bálokba is a háziasszony kísérte el lányát, ellátva a gardedám feladatait. Sztojanovits Szilárd, ha csak tehette, távol maradt még a szilveszteri mulatságoktól is.64 A polgári társasélet intézményes kereteit a különböző körök és egyletek jelentették. Gyulán ezek közül a legnagyobb tekintélynek a kaszinó örvendett, melyet Sztojanovits Szilárd is napi rendszerességgel látogatott: ha Gyulán volt, minden este a vacsorát megelőző két órát hat és nyolc között itt töltötte beszélgetéssel, kártyázással.

A kártyázás egyébiránt kedvelt szórakozási forma volt az egész családban. Míg a családfő a kaszinóban, felesége rendszerint Reckéknél tarokkozott az esti órákban. A játék természetesen filléres alapon ment, csak a szórakozás és nem a pénz kedvéért.65

62 „Anyám meg apám, meg általában ez az osztály úgy elment egyszer-egyszer egy másik házaspárhoz, de nem - hogy úgy mondjam - nem szaladgáltak egymáshoz, hanem úgy elmentek látogatóba. Novákék meg Jancsovitsék, meg idekerült tanfelügyelő, akkor azok, meg általában az első vizit után megérezték, hogy ki kivel szimatpírozik, és akkor hát úgy, de nem sűrűn, hanem bizonyos időközönként: már illik, hogy elmenjünk ide vagy oda, mert már tartozunk a látogatással. [...] úgy két hónapba egyszer, de nem sűrűn. Hanem valahogy így a család viszont, Vargáék meg Reckék meg mi, azok nagyon sűrűn. Nap mint nap, hogy így mondjam” „Nem tudom... egy évbe egyszer volt úgy, hogy nagyobb társaság hívva, mert hát viszonozni kellett az egyiket, másikat [...] hát mondta anyám, hogy muszáj, hogy egyszer visszahívjuk, hát szóval egy évbe egyszer, de akkor se túlzásba víve, hogy mondjam nagy estélyi. Egyszer volt egy olyan nagyobb estély, mikor elég sokan voltak, hát nem is tudom, hogy hányán, de nem túlzásba víve akkor sem. Csak akkor így jött össze, hogy többet kellett meghívni, akkor ennek a házaspárnak is viszonozni kell, ahol anyám volt hívva azelőtt, szóval... ”

63 „[Lili] általában körül volt véve, négy-öt fiatalember volt az, aki állandó lovagja volt, hogy úgy mondjam, nem udvarló, mert olyan jó baráti viszonyban voltak a családdal is, hogy majdnem mindennap eljöttek, bekopogtak, hogy szabad jönni egy feketére, vagy ebéd után vagy vacsora után. Es meg volt mondva, szegény apám azt nem engedte volna, de anyám se volt híve annak, hogy na etetni a vendéget, szóval hogy azt mondta apám, hogy ne azért jöjjenek, hanem egy üveg hét decis bor szódával és feketekávé. Es apám tíz órakor általában azt mondta, hogy szervusztok fiúk, én megyek lefeküdni. És úgy éjfél körűiig, de tovább semmi szín alatt, jaj menjünk, mert Szilárd bácsi haragudni fog!”

64 „A nővérem mikor már nagylány volt, és bálba mentek, mert akkor csak ugye gardedámmal, a nővérem mindig anyámmal ment. Apám nem szerette. [...]Általában csak anyám gardírozta Lilit, apám nagyon ritkán ment el. Lefeküdtünk aludni, apám nagyon ritkán ment el [...] egyszer-egyszer hogyha talán elmentünk. Mindig azt mondta, hogy édesem, anyámnak, hogy édesem, elég hogyha maga megy Lilivel. ”

65 „Anyám minden kártyajátékot ismert, de nem az, hogy nagyban, hanem csak hogy teljen az idő. Délután elmentünk Reckékhez [■■■] apám viszont a kaszinóba. Hát mondom, egész kicsiben kártyáztak, inkább csak időtöltés volt. Tarokkoztak. Anyám is szerette a tarokkot, ő is tarokkot játszott leginkább, de általában ismert majdnem minden kártyajátékot, de Reckéknál általában elbeszélgettek. Szóval Géza bácsi is oda volt a kaszinóba, Gizi néni volt otthon. [...] Úgy hét óra körül már mindig otthon volt anyám, apám általában úgy nyolc órára jött haza a kaszinóból. Volt úgy hogy vacsora után ment át [Reckékhez], de akkor estefelé nem volt ott. Szóval vagy estefelé, vagy esetleg vacsora után kérdezte keresztanyám, hogy El- lus, nem jössz el vacsora után tarokkozni egy kicsit, mert Géza bácsi a kaszinóban tarokkozott, a keresztanyám viszont akkor kimaradt volna a kártyázásból, és ő is szeretett tarokkozrd, de mondom filléres alapon. "

192