A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 36. (Békéscsaba, 2012)
Gulyás Gyöngyi: Árpád-kori településrészlet Makó, Igási út lelőhelyen (M43-as autóút 23. lelőhely)
A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 36 (2012) 17-86. Árpád-kori településrészlet Makó, Igási üt lelőhelyen (M43-AS AUTÓÜT 23. LELŐHELY)- Gulyás Gyöngyi Bevezetés Az M43-as autóút Szeged és Makó közötti szakaszán, illetve az ehhez kapcsolódó, Makót elkerülő út munkálatait megelőzően a szegedi Móra Ferenc Múzeum 2008-2009-ben 31 lelőhelyen végzett régészeti feltárást.1 A lelőhely a Hódmezővásárhelyét Makóval összekötő műút és a vasúti pálya, valamint az Igási út találkozásánál, egy ÉK-DNy-i irányú magasparton helyezkedik el. Az előzetesen elvégzett terepbejárás alkalmával a lelőhely kiterjedése közel 17 000 m1 2 volt, mely a fő- és a lehajtósáv közötti területen került elő. Ez alapján azt feltételeztük, hogy a lelőhelynek csak az É-i széle esik a főnyomsáv területére. A kijelölt nyomvonalon a Makót ÉK-ről elkerülő autóút mellett vasúti töltés és lehajtósáv építését is tervezték, így a nyomvonal területén végzett 6400 m2-es megelőző feltáráson kívül további 1000-1000 m2-en próbafeltárást végeztünk a lehajtó- és a főnyomsáv területén is. A próbafeltárások során kiderült, hogy a lelőhely sokkal nagyobb, mint azt korábban gondoltuk, így összesen 13 434 m2 területen végeztünk megelőző feltárást.2 A régészeti feltárás során tett megfigyeléskor kiderült, hogy a lelőhely É-i és Ny-i irányba nagyobb kiterjedésű, viszont a D-i és a DK-i széle nem húzódik el annyira, mint azt a terepbejáráskor meghatározták.3 Ha ösz- szevetjük a két adatot, akkor jól látható, hogy az edénytöredékek a felszínen néhány száz méteres „eltolódással” jelentkeztek, mely feltehetően a mezőgazdasági munkák intenzitásával hozható összefüggésbe (1. kép 1). A lelőhely az 1783-1786 között készített, II. József-féle katonai felmérés térképe alapján Makótól É-ra, Puszta Rákostól Ny-ra, a mai Száraz-ér kanyarulatától D-re, egy mára teljesen eltűnt tavacska D-i magas partján terült el (1. kép 2). Az ősi vízmeder környéke mocsaras vidék volt, ahol az 1700-as évekig az itt élők életét a fakitermelés, az állattartás és a halászat határozta meg.4 A lelőhely K-i szélét egy ÉK-DNy-i irányú egykori patak vagy folyómeder határolta, melynek a Ny-i partján a 23. lelőhely, a K-i, mélyebb fekvésű részén a 1 A feltárásokat a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat/Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ koordinálta. A feltárásban a MFM szakemberei mellett az ELTE Régészettudományi Intézete is részt vett. 2 Az ásatásvezető Paluch Tibor és Gulyás Gyöngyi, a technikus Bottyán Katinka, Kujáni Ivett, Máthé Genovéva, Czigléczki Tibor és Gábor László volt, akiknek ezúton is szeretném megköszönni munkájukat. A leletanyag beleltározását Cseh Gabriella és Törőcsik István végezte. 3 SZALONTAI 2002. 25-27. 4 ANDÓ 1993. 103. 17
