A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 36. (Békéscsaba, 2012)
Martyin Emília: Honos és betelepült románok a mai Magyarországon
Martyin Emília elfelejtkezem Istenről. Ha a hazámban maradok, nem tudok túlélni. Kerestem egy élhető helyet.) Nem csoda, hogy a méhkeréki románság a kezdetekben nehezen tudta kezelni az új helyzetet. Egy összeforrt közösségről van ugyanis szó, amelynek tagjai a harmadik generációig ismerik egymást név vagy ragadványnév alapján. Az új betelepülőket kezdetben körülírással nevezik meg, például: „az a román, aki Magdival lakik”. Ezzel szemben az ő gyermekét már az apja után ismerik: „a lu Ilié” (Illésé). Ez azt mutatja, hogy a már itt született gyermekeknek sokkal stabilabb a státusuk a faluközösségben. Az interjúkból egyértelműen kiviláglik, hogy a betelepülők tisztaság szeretőnek, szorgalmasnak, dolgosnak, befogadónak és toleránsnak tekintik a méhkeréki embereket. Segítőkészek, nem káromkodnak és nem verekedősek. „Sint foarte mulii oameni instärifi. Oamenii de aicea insä prea pulin lucrá pentru suflet. Sint legap de sere, de fold. Sera este un loc de muncá care permanent cere eforturi de la ei. ”28 (Sok módos ember van. Az itteni emberek azonban keveset dolgoznak a lelkűkért. Köti őket a fólia. A fólia olyan munkahely, amely folyamatos erőfeszítést követel meg tőlük.) A másik furcsaság a kötelező kommunikációs formák használata, a kérdések és válaszok használata a köszöntésben - Jössz? Mész? Hol voltál? Dolgozol? Itt vannak? stb. -, amihez igen hamar hozzászoktak az új betelepülők is. A legfurcsább azonban a magyar szavakkal, mondatrészletekkel tarkított méhkeréki nyelv volt a számukra. A beszélők úgy váltják a két nyelvet a beszéd során, hogy minél könnyebben kifejezhessék a mondandójukat, s mivel a méhkeréki honos románok mindkét nyelvet ismerik, ez semmilyen problémát nem jelent a kommunikációban. Az újonnan betelepültek azonban ezt a kevert nyelvet nem ismerik. Igyekeznek elsajátítani a tájnyelvi szavakat, egyszerűbb román szókészletet használnak, hogy megértessék magukat, de gyermekeiktől elvárják a „tiszta” román beszédet. „Románii de aici gindesc in románepe, darfolosesc cuvinte ungurepi. Omul tráúepe in Ungaria, e román. íp imbiná cele douá elemente fárá sáfie stresat de ele. ”29 (Az itteni románok románul gondolkodnak, de magyar szavakat használnak. Magyarországon él, de román. Úgy ötvözi ezt a két elemet, hogy ez semmilyen feszültséget nem okoz számára.) 28 Bogdan Viorel közlése. 29 Puha Ilié közlése. 124
