A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 35. (Békéscsaba, 2012)
Deli Tamás: Agardhiella kutatások eredményei a Kárpátokban. A Munkácsy Mihály Múzeum puhatestű (Mollusca) gyűjteményének Agardhiella anyaga
Agardhiella kutatások eredményei a Kárpátokban Összefoglalás Az Agardhiella fajok héja első ránézésre nagyon hasonlóak, henger alakúak, csúcsuk lekerekített, fehérek és áttetszőek. Embrionális kanyarulataikat leszámítva bordákkal erősen vagy gyengébben ellátottak. A lágy részeik is áttetszőek, pigmen- tálatlanok, a fajok többsége pedig vak. A kascsigák (Agardhiella spp.) szinte minden képviselője igazi ritkaság. Az 5 éve folyó, és 9 nagyobb gyűjtőutat felölelő munkának köszönhetően a Munkácsy Mihály Múzeum puhatestű gyűjteményében őrizzük a világ egyik legnagyobb Agardhiella kollekcióját. Legteljesebb a Kárpátokból (Románia) származó anyag, ahol 1 faj kivételével megtalálható az összes eddig ismert faj. Összesen 10 faj 1235 egyede (95 tétel) került a múzeum nyilvántartásába. Részben a Munkácsy Mihály Múzeum puhatestű gyűjteményének tételei alapján vált ismertté két új faj {A. tünde, A. domokosi), amelynek 297 db egyede paratípusként szerepel (22 tétel). A fajok elterjedési viszonyainak értékelése során megállapítottuk, hogy néhány nagy elterjedésű, és ennek megfelelően változatos fajon kívül kicsiny elterje- désű endemikus fajok alkotják a genuszt. A legnagyobb változatossággal, illetve fajszámmal Románia területén találkozunk (11 faj). A romániai fajok zöme a Déli- Kárpátok nyugati részén, a Bánátban és az ehhez keleten csatlakozó északnyu- gat-olténiai hegyvidéken tenyészik. A 3 nagyobb elterjedésű fajon (A. armata, A. caesa, A. lamellata) kívül, további 7 (A. banatica, A. crassilabris, A. domokosi, A. grossui, A. incerta, A. reinhardti, A. tünde) szűkebb elterjedésű endemizmus ismert ebből a térségből. A szűk areájú fajok legtöbbször csupán egy vagy néhány szomszédos völgyben fordulnak elő. A lelőhelyek többségében nemcsak 1-1 faj fordul elő, hanem általában 2-3, de néha 4 faj is előkerült egyazon mintából (pl. a Closani környéki völgyekben vagy a Cserna-völgyben). A Kárpátok délnyugati területén folytatott malakológiai kutatásaink során a tudomány számára új taxonokat (pl.: Vitrea szekeresi stb.) találtunk. Ezen túlmenően számos új faunisztikai eredmény mellett több állatföldrajzilag érdekes, a Kárpátok területére nézve új fajt is sikerült kimutatnunk (pl.: Platyla willielmi). A már ismert és az újonnan előkerült fajok alapján megerősítjük a Soós Lajos által leírt Banaticum állatföldrajzi egységként említett létjogosultságát. A Banaticum az egyetlen olyan térsége Európának, ahol a kárpáti endemikus fajok a Balkánról származó elemekkel együttesen fordulnak elő. Tovább színezi a képet, hogy balkáni elemeinek egy része a nyugat-balkáni (Illyricum), míg más része a kelet-balkáni (Moesicum) faunatartományból (fajképződési gócból) származik. Ezen túlmenően ráadásul a Kárpátok bennszülött fajokban (ezek a bánáti endemizmusok) leggazdagabb, de viszonylag kicsiny kiterjedésű területe egyben több interglaciális reliktum- faj utolsó menedékterülete is (pl. Soosia diodonta). A gyűjtések során szerzett tapasztalatok alapján megállapítottuk, hogy az Agardhiella fajok és kísérőik egy része nem kifejezetten barlanglakó (ahogy azt a 41
