A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 35. (Békéscsaba, 2012)
Deli Tamás: Agardhiella kutatások eredményei a Kárpátokban. A Munkácsy Mihály Múzeum puhatestű (Mollusca) gyűjteményének Agardhiella anyaga
Agardhiella kutatások eredményei a Kárpátokban- Az első olyan faj, amelyről kiderült, hogy nem csak mészkövön fordul elő. A legtöbb élő példányát például a mészkőmentes Zaránd-hegységben találtuk. Részben emiatt kérdőjeleződött meg az a korábbi nézet, miszerint a genusz vak fajai a karsztterületek barlangjait lakják.35 A héj jellemzése: A héj hengeres alakú, 6,75-8, majdnem egyenes oldalú kanyarulattal rendelkezik. Az utolsó kanyarulat a héj magasságának 45-54%-át foglalja el. Az embrionális rész 1,75-2 tekercse gyengén rücskös, a tekercs többi részének felszíne közepesen bordázott. Az utolsó kanyarulaton a bordák száma 47-61 (10-13 db/mm). A bordák között csak erős nagyítással látható apró bordácskákat találunk. A köldök szűk, elnyújtott. A szájadék szemből nézve U alakú. Minden oldala erősen megvastagodott, rajtuk sem fogak, sem redők, sem lamellák nem alakultak ki, sima lefutásúak. A szájadék szélének felső része erős kallusszal csatlakozik a kanyarulathoz, jobb oldalán egy rövid sinulus található. A szájadék erősen befelé hajlik a szinulusz előtt, és a széle nem vastagszik meg a behajlásnál. A palatális fal kissé benyomott (enyhén hullámos) és megvastagodott, rajta fogszerű képlet nincs, alsó felének külső széle kissé kifelé hajlott. Oldalnézetben az oszlopszél egyenes vagy csak enyhén hajlott. A héj közepes méretű, hossza 4,5-5,6 mm; szélesssége 1,6-2,0 mm. Összehasonlítás: A genusz kárpáti fajai közül az A. incerta fajnak hasonlóan nincs a szájadékában sem fogszerű képlet, sem lamella vagy redő. Az incerta azonban lényegesen kisebb és törékenyebb felépítésű, bordázata sűrűbb. Szájadéka minden esetben olyan, mintha nem lenne kifejlődve, juvenilis héjra emlékeztet. Az A. domokosi elterjedési területének déli részén (a Néra folyó völgyrendszerének mészkővidékén) együtt fordul elő az A. incerta fajjal. Elterjedési területe: A faj típuslelőhelyét a Vajdahunyadtól (Huneodara) nyugatra fekvő Govasdia falu előtti mészkőszikláknál jelölték ki, ahol számos jó megtartású héj és élő egyed került elő. Az A. domokosi a Kárpátok DNy-i részétől terjedt el észak felé az Erdélyi-Szigethegység nyugati oldalán a Fekete-Körösig (a Zaránd-hegység északi részéig). Mai tudásunk szerint ettől északabbra nem fordul elő a faj. A Kárpátok területén ez a legnyugatabbra megjelenő faj az A. incerta fajjal együtt (a Néra folyó szurdokrendszerében). Az eddigi kutatások szerint délen, közvetlenül a Duna-menti mészkővidéken már nem fordul elő. Kelet felé, a Maros mentén nagyjából Zám vonaláig találtuk meg példányaikat. A Munkácsy Mihály Múzeum puhatestű gyűjteményének Agardhiella domokosi tételei: Paratípusok: Jud. Arad, Munjii Zárandului, Between Alma? and Joia Mare, roadside, rocky forest (Carpinus-Quercus), not limestone, leg: Deli, Domokos, 2007. 03. 07., MMM 35 GITTENBERGER 1975. 279; GROSSU 1987. 240. 25
