A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 35. (Békéscsaba, 2012)
Gyarmati Gabriella: Tréfál vagy bírál? Tréfál és bírál? Mazán László karikaturista eddig ismeretlen műve a Munkácsy Múzeumban
Tréfál vagy bírál? Tréfál és bírál?Mázán László karikaturista eddig ismeretlen műve... A kor divatja szerint praktikus, kombinált öltönyt viselő tanár, akit a karikatúrákat jellemző túlzó gesztikulációval ábrázol, a latin ragozás rejtelmeibe próbál egy osztálynyi matrózblúzos, még kiskorú csinibabát bevezetni. Az amo, amas, amat biflázása helyett a kisasszonyok változatos tevékenységeket folytatnak az osztályteremben. Van, aki fésül, aki rúzsoz, más púderez, valakinek a fonalgombolyagja is elszökött, más uzsonnázik, míg hátul az ifjú karikaturista a katedra előtt verejtékező tanárról hirtelen kanyarított portrét lobogtatja győztes arckifejezéssel. A táblánál álló hölgyön látszik, szívből ragoz, amo - szeretlek, amas - szeretsz... Balra hátul a pajkosnál is pajkosabb leányok csókolózással igyekeznek nekik megfelelő tartalommal megtölteni a tanórát. Az első pad mellett a korabeli sláger szövege, egy kedvelt tangó sorai hevernek a padlón. A híres dal, a Ne nézzen úgy rám! szövegét Erdődy Elek írta, zenéjét pedig Sally Géza szerezte. A horizontálisan komponált ábrázolás elrendezését fent egy oktató jellegű tablósor zárja le, melynek elemein állatpárok, állatcsaládok szerepelnek. Ha csupán állatfajtákat mutatnának be a tablók, akkor azok kisiskolások tantermeibe valók lennének. Ám ezek a tablók csupa olyan dologról szólnak, amelyek a leányosztály tagjainak fantáziáját bizonyára a leginkább foglalkoztatják: a párválasztásról és a családalapításról. A vízszintes kompozíción a padokban ülő nőalakokat a festő egy háromszög formába komponálja, melynek két szára, a bal felső és a bal alsó sarokból indulva nyílként a tanár felé mutat, a vonalak annak ágyékánál metszik egymást. (Ezután nem csodálkozunk, hogy kövér izzadságcseppeket kell a homlokáról letörölnie.) A padokban megfigyelhető sürgés-forgás jó alkalmat biztosít arra, hogy Mázán László kihasználja az átfedés dinamizmusában rejlő lehetőségeket, amelyek a formák takarásából fakad. Az első padok és a padlódeszka ferde vonalai még dinamikusabbá teszik az ábrázolást, amelyben a figurák változatos és nem egyszer lendületes mozdulatai belső feszültséget keltenek, melyek a nézőben a mozgás élményét keltik. Mázán László grafikai lapjainak technikai megoldásáról is érdemes külön szólni. Egyes munkáin grafittal felvázolta a kompozíciót, majd akvarellel, színes ceruzával vagy mindkettő együttes használatával megfestette a figurákat és a környezetet (Ródli / 1945; Hoki / 1945). Műveinek többségén azonban tussal és tollal, jól látható kontúrokkal rajzolta meg az ábrázolás elemeit, majd a körvonalakat precízen kitöltötte akvarellel. Az új tanár esetében annyi újdonsággal találkozunk, hogy a kontúrokat rendkívül vékony tollal és diófapáccal rajzolta meg, amelyet a szokottnál is pontosabban töltött ki. A kontúrvonalak nem töredezettek, a hullámos vonalak, például a ruhák, a drapériák hullámzásának technikai megoldása is a toll biztos használatát igazolja. A jelzéssel ellátott lapon a keletkezés évére vonatkozóan nem találunk információt, de az említett tangódal kottalapja 1935-ben jelent meg,19 így ez a Mazán- grafika csak azután, a dal közismertté válása után készülhetett. A kép passzpartújának 19 A kotta a Színházi Élet mellékleteként jelent meg. In: http://www.mkvm.hu/webtarlat/VVB/targy.php?lelt=F_2662_15&vi=4_02 239
