A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 35. (Békéscsaba, 2012)
Novák László ferenc: Táj, település, társadalom változásai a Körösök vidékén
Táj, település, társadalom változásai a Körösök vidékén A határrendezés, az ugarolás bevezetése nagy ellenállást váltott ki a jobbágyságból, amelyről Tessedik - feltehetően a helyi körülményeket jól ismerve, általánosítva is - említést tesz: „Midőn egy bizonyos Uraság a’ Földnek Urbárium szerént való ki-osztásikor 1781. esztendőben ugar földet akart egy helységben kimutatni, hat vagy hét száz Parasztok között nem volt kettőnél több, kinek ez tetszett volna [...] de nem érti a’ [...] Paraszt a’ dolgot; tsak az nem tetszik néki az ugar földben, mivel azt többször kell szántani; és azt nem szokta leg aláb’ a’ Tiszántúl való Tartományban lévő Paraszt”.19 A valóságban ennél bonyolultabb volt a helyzet. A felsőbb hatóságok - a bécsi udvar, a Helytartótanács - annak ürügyén, hogy a korszerű, nyomásos földművelő gazdálkodás kialakítását szorgalmazták, a szállásrendszer felszámolását tűzték ki célul. Ennek indokai között szerepelt a betyárbűnözés megfékezése, felszámolása is. Az ugaroló rendszer általában a kishatárú helységekben vált általánossá (pl. napjainkban is megtalálható még a három nyomás a hegyvidéki Kalotaszegen), a nagyhatárú helységekben, mezővárosokban ez lehetetlennek bizonyult. A több négyzet- kilométer kiterjedésű, három nyomásra felosztott határon a gazdálkodás lehetetlennek bizonyult, amit - a már említett - Cegléd példája is igazol Szenteshez, Hódmezővásárhelyhez hasonlóan.20 Cegléden a fertályföldeket a mezőváros felett osztották ki három nyomásban a negyed és nyolcad telkes, vagyis a fertályos-, félfertályos jobbágyoknak. A negyed telek feletti jobbágygazdák a határ távolabbi részein mint szállás- vagy tanyaföldet birtokolhatták a telekföldi járandóságukat.21 Az úrbérrendezés másik, a parasztságra nézve káros következménye volt a földesúri magánbirtokok, majorságok kialakítása. Az urbáriumban meghatározott földmennyiség feletti részt a földesúr kapta meg - ez volt a maradvány-, rema- nenciális föld s ott magángazdálkodásra rendezkedett be. Gyomán az uradalmi gazdálkodás a Póhalmon alakult ki. A jobbágyok sérelmezték is, hogy az egyik ugarnyomásukat vették el tőlük. A sérelmek tovább növekedtek az 1818 és 1832 között folyamatba helyezett határrendezés, tagosítás és legelőelkülönözés (a földesúri és úrbéres legelőterület elkülönítése egymástól) során. A földesúr szemére vetették a gyomai jobbágyok, hogy nem szeretik a földet szántással művelni, ugyanakkor több legelőterületet akartak maguknak megszerezni a jószágtartás érdekében. A gyomai jobbágyok 1770-ben azt nyilatkozták, hogy „nékiek elegendő fölgyök lévén”, ezért nem fogadták el az uraságtól Félhalom- pusztát, amelynek nagyobb részét ezért a földesúr a mezőberényieknek adta.22 A gyomai jobbágyok az 1770-es úrbéri felmérés során is hangot adtak annak, hogy legfőbb megélhetési forrásuk a jószágtartás. A birtokrendezés alkalmával a földesúr is hangoztatta 1822-ben, hogy „az gyomai ember rossz szántó vetőember, 19 TESCHEDIK 1786. 125-128. 20 SIMA 1914. 173-185; NOVÁK 2003. 57-66. 21 NOVÁK 1982. 168. 22 NOVÁK 1977. 515-516. 201
