A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 35. (Békéscsaba, 2012)
Deli Tamás: Agardhiella kutatások eredményei a Kárpátokban. A Munkácsy Mihály Múzeum puhatestű (Mollusca) gyűjteményének Agardhiella anyaga
Agardhiella kutatások eredményei a Kárpátokban tot is megfigyelhetünk. A szájadékán egy erős parietális lemez van, amely a pareital kalluszból indul, vagy kicsit mögötte kinyúlik a héj belsejéből. Ezzel párhuzamosan egy lapos, hosszúkás angulárissal és egy infraparietálissal is rendelkezik (ez utóbbi riktán hiányzik). Számos populációban az egyedeknek több kicsiny foga is van. Az oszlopon ritkán egy gyenge columellaris is előfordul. Szemből nézve a szájadék U alakú, a palatális fal közepén kissé összenyomott, belső részén megerősödik, és itt néha egy palatális fog is megjelenik. A szájadék széle vékony, a columelláris oldala lefelé szélesedik. Egy kis csatorna megjelenik a columelláris oldal felső széle és az infraparietális között, ami ferdén benyúlik a héj belső része felé. A külső szájadékszél majdnem egyenes, vagy csak enyhén hajlott. A héj hossza: 3,3-6,6 mm, szélessége: 1,2-2,4 mm. Összehasonlítás: Az eredeti leírsoknak megfelelően korábban mind az A. armata fajt, mind az A. caesa fajt az A. parreyssi változatának, majd alfajának tekintették, ami nem véletlen, mivel az A. armata leginkább az A. caesa fajra hasonlít. A két faj néhány helyen együtt is előfordul a Kárpátok délnyugati részén (pl. Herkulesfürdő: Cserna-völgy). Legfőbb eltérés köztük, hogy az A. caesa fajnak mindig hiányzik a parietalis lemeze. Az A. lamellata fajtól a gyengébb fogazatában különbözik. Az A. armata fajnak soha nincs basalis és palatális foga, valamint az oszloplemeze is sokkal gyengébb (pl. a densicistata/nana formáknál) vagy hiányzik. Hasonlít hozzá az A. parreyssi is, de ennek alacsonyabb a szájadéka, soha nincs angularis redője, és a parietális lemeze erősebb. Megjegyzések: Az egyik legváltozatosabb és egyben legnagyobb eterjedésű faj a genusz areájának keleti felén. Legkeletibb populációjában meglehetősen megnyúltak az egyedek, és a parietális falon lévő lamellák, illetve redők igen gyengék. A legnyugatibb makedón populációk szintén megnyúltak, de lemezeik, lamellájuk erősen fejlettek. Kelet-szerbiai populációik leginkább a robosztusabb romániai formára emlékeztetnek, de úgy tűnik, mintha eltűntek volna a parietális fal lemezei, lamellái. Erősebb nagyítással azonban felfedezhetők ezek csökevényei. Az A. armata a legnagyobb morfológiai diverzitásával - viszonylag szűk területen - a Kárpátok délnyugati részén találkozhatunk. Néhány km-en belül szinte külön fajnak tűnő állományaik élnek. A legérdekesebb ezek közül a Cserna- völgyben (Herkulesfürdő) élő hatalmas termetű forma (11. tábla 1), amely nemcsak a fajon belül, hanem a genusz keleti fajain belül is a legnagyobb termetű alak magasság, de legfőképpen szélesség tekintetében. A palatális oldalon egy kisebb foggal rendelkezik, a parietális lamella, az anguláris és infraparietális redők mellett plusz fogakat, redőket találunk, valamint kisebb lamellák közötti kitüremkedéseket. A cserna-völgyi forma legnagyobb egyedeivel a völgyalji sziklák környékén találkozhatunk, majd a tengerszint feletti magasság emelkedésével fokozatosan kisebb méretűek lesznek, bár még így is nagyobbak, mint bármelyik kárpáti forma (pl. a Domogled közelében kevésbé szélesek már, de még mindig igen nagyméretűek egyedeik). 17
