A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34. (Békéscsaba, 2011)
Simon István Tamás: A mi polgárunk
A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34 (2011) 15. A MI POLGÁRUNK Paul Valery, a jeles francia gondolkodó írja: „A világ helyzete sohasem reménytelen, mert sohasem azokon múlik, akik nem hisznek az életben, hanem azokon, akik hisznek benne.” Doboz Békés megye legrégebbi településeinek egyike, első említése 1075-ből való. Talán nem véletlen, hogy díszpolgárunk, Kovalovszki Júlia éppen a régészetet választotta hivatásául, és alkotott maradandót. Az egykori Fekete-Körös partján fekvő településünk távol van a forgalmas autópálya-csomópontoktól, nem kap kitüntetett szerepet a befektetők szemében, Magyarország történetének főáramába se került soha. Egy magyar falu, amely a honfoglalás óta folyamatosan lakott, melynek lakói 1000 éve születnek, házasodnak, dolgoznak, próbálnak boldogulni. Őseink a legnagyobb tettet hajtották végre: a történelem viharai, a nehézségek közepette is fenntartották ezt a közösséget. A dobozi ásatások nem kecsegtetnek egyedülálló aranytárgyak vagy különleges értékű ékszerek előkerülésének lehetőségével. Kovalovszki Júlia munkássága azonban arra irányítja rá a figyelmünket, hogy ezeken kívül számos kincs található a föld alatt, amelyek értékesebbek is számunkra a csillogó-villogó csecsebecséknél. Munkája nyomán felszínre kerültek a mai település Szent István kori előzményét rejtő Doboz, Faluhely nevű lelőhely házai, különböző objektumai és használati tárgyai, továbbá a középkori Felső-Doboz templomának maradványai és temetőjének sírjai, valamint a közel múltban ismét kutatás alá vont, önálló bemutató hellyé fejlődő dobozi Sámson vára Árpád-kori földvára. Doboz neve neki köszönhetően bevonult a középkori magyar történelem és régészettudomány tankönyveibe. Településünk valamennyi polgára nevében köszöntöm Őt születésnapja alkalmából. Simon István Tamás Doboz Nagyközség polgármestere 15
