A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34. (Békéscsaba, 2011)
Csobai Erzsébet - Majoros Gábor: A nyulak tüdőférgeinek köztigazdái és a végleges gazda fertőződésének módja
A nyúlok tüdőférgeinek köztigazdái és a végleges gazda fertőződésének módja lárva mozogni kezd, s feszegeti a peteburkot. Ebben az időben alakul át a lárva farki vége a fajára jellemző alakúvá, amely alapján olykor az egyes tüdőféregfajokat, de legalábbis a genusokat morfológiailag el tudjuk különíteni egymástól. A lárvák általában a peterakás utáni 11-12. napon hagyják el a peteburkot, még a tüdő szövetei között. A lassú mozgásra képes, tüdő gócaiban kikelt első stádiumú lárvák (továbbiakban: Ll) valószínűleg aktívan hagyják el az alveolust, s jutnak a nagyobb lég- utakba, majd a garaton át a bélcsőbe. A légutak hámját borító csillók kifelé irányuló mozgása segíti őket a tüdő elhagyásában. Ez időszak alatt további fejlődésen mennek keresztül, mert tapasztalható, hogy a petéből kikelt lárva szemcsés belső szerkezete homogénné válik, és a már bélben található lárva üvegszerűen áttetsző lesz. A lárvák érési folyamatát bizonyítja a tüdőből és a bélsárból kinyert lárvák köztigazda fertőzőképességének különbözősége. Babos csigafertőzési kísérleteiből az derült ki, hogy a bélsárból származó lárvákkal 28%-kal jobb eredménnyel lehet harmadik stádiumú lárvákhoz jutni, mint közvetlenül a tüdőkaparékból származó lárvákkal. A kísérletben tapasztalt különbség nyilvánvalóan abból adódott, hogy a bélsárból származó lárvák már átmentek az érési szakaszon, a tüdőkaparékból származó lárvák között pedig több, frissen kikelt lárva volt, amely nem volt képes csiga köztigazdába hatolni. A kétféle eredetű, csigákban kialakuló 3. stádiumú lárva (L3) a kísérlet folyamán eltérő mennyiségben jelent meg a mesterségesen fertőzött csigákban, tehát a lárvák százalékos arányában mutatkozó eltérés a lárvák érési folyamatában lévő különbség miatt következett be.7 A Protostrongylus-ok posztembrionális fejlődésének további része a köztigazda csigában megy végbe,8 miután az Ll a bélsárral kijutott a gazdából. Az első stádiumú lárvák viszonylag hosszú ideig képesek életben maradni a végleges gazda szervezetéből a külvilágra kerülve. Cabaret és munkatársai (1991) az első stádiumú protostrongylida lárvák túlélését vizsgálták kísérleti körülmények között változó hőmérsékleti viszonyok és nedvességtartalom mellett. Természetes körülmények között nagyon kevés lárva volt megtalálható a növényzeten, míg majdnem az összes lárvát a szabadban hagyott bélsárból nyerték vissza. Az Ll lárvák tehát a külvilágon heverő bélsárban várják a köztigazdával való találkozás alkalmát. Az ellenálló képesség magas hőmérséklettel és kiszáradással szemben gyengébb, amikor azonban a lárvák a bélsárban tartózkodnak, itt védve vannak a napsugárzástól. A bélsárban maradás talán hosszú túlélést jelenthet, de kisebb hatékonyságot a köztigazdák fertőzésére, mivel a friss bélsár nem vonzza sem a házas, sem a meztelen csigákat. A legtöbb csigafaj elmászik annak közeléből, míg a régi, esőáztatott bélsáron átmásznak, sőt a kísérleti körülmények között az időjárás viszontagságainak kitett régi bélsár láthatóan vonzotta a kísérletben szereplő csigafajok (Vertigo és Discus spp.) egyedeit.9 Amikor a lárvák kivándorolnak a bélsárból, a túlélésük a napsütés erős7 BABOS 1959. 8 KASSAI 1999. 9 BOAG 1983. 41
