A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34. (Békéscsaba, 2011)
Deli Tamás - Lodmáyer Nelli: A nagy gombafű - Androsace maxima L. - gyomai populációjának állományváltozásai 2008 és 2011 között
Deli Tamás - Lobmáyer Nelli gátoldalt kettészelő úton túl egy 8 négyzetméteren elterülő foltban újabb 110 tő gombafüvet találtunk, majd innen a gátőrházig átlagosan méterenként 2-15 egyed- számú csoportokat jegyeztünk fel. A nagy gombáid szórványai a gátőrház lépcsőjétől fél méterre értek véget. 2010-ben e lépcsőn túl eredménytelenül kutattunk a nagy gombafüvek után, az idei évben azonban a gátőrházon túl is találtunk hármasával, nyolcasával, tízesével, illetve magányosan növő példányokat. A gát folyamatos birtokbavételére mutat rá az a jelenség is, hogy a gát aljához és tetejéhez évről évre egyre közelebb helyezkednek el az állomány legszélső képviselői. E tavaszon már néhány olyan tő is akadt, amely egészen a gát alsó, illetve a felső peremére/pontjaira telepedett. Érdekes, hogy legtöbbször a nagyobb foltok közepén találtuk a gát tetejéhez legközelebbi példányokat, míg két szélének határán egyre lejjebb és lejjebb tenyésztek a legkülső egyedek. A vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a populáció tőszáma a 2010. évihez képest jelentős csökkenést mutat. Becslésünk szerint a vizsgált gátszakaszon hozzávetőleg közel 20 000 gombafű tenyészik. Az alacsonyabb egyedszám ellenére a faj térhódítása az idén is szembetűnő, a nagyobb foltok határai közt egyre kisebb a távolság, illetve egyre inkább elmosódnak, és minden évben újabb és távolabbi foltokról kerül elő. Összefoglalás A nagy gombaíű egyike ritka lösznövényeinknek, amely elsősorban nyílt löszgyepek, löszfalak erodálódó, többé-kevésbé növénymentes részén tenyészik. Hazánkban meglehetősen kevés, ma is bizonyosan tenyésző populációja ismert. Az Alföldön mindössze 3 biztos előfordulásáról tudunk, amelyek közül a legnagyobb a Hármas-Körös gátjának gyomai szakaszán található. Ezt a populációt kísérjük figyelemmel már 6 éve, és az elmúlt 4 év során regisztráltuk állományának változásait. A populáció egyedszáma 2008-2010 között folyamatosan nőtt. A 2010. évben végzett számításaink alapján a kezdeti, közel 14 000-es tőszám a többszörösére duzzadt, és majdnem elérte a 70 000-et. Ezen hatalmas növekedést követően az állomány drasztikus visszaesést produkált az idei évben, a tőszám visszaesett a 2008- ban számoltakra. Az összegyedszám ilyen mérvű ingadozása ellenére az elmúlt 4 év során a populáció térbeli növekedését, azaz a faj terjedését sikerült bizonyítanunk a vizsgált gátszakaszon, északi és déli irányában egyaránt. Felmerül a kérdés: ha néhány év leforgása alatt ilyen mértékű terjedésre képes az itteni populáció, akkor vajon korábban miért nem terjedt el, és miért nem foglalta el az adott gátszakaszon hosszan megtalálható, hasonló biotópok nagy részét? A megfigyeléseink és eredményeink alapján feltételezhető, hogy ez egy viszonylag friss kolonizáció vagy egy hosszabb távú fluktuáció eredménye, illetve annak egyik állomása. Ez egyben azt is jelentheti, hogy más, talán közeli gátszakaszokon is előfordul vagy előfordult a nagy gombafű. Amennyiben a populáció to30
