A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34. (Békéscsaba, 2011)
Brauer-Benke József: A tárogató története
Brauer-Benke József közé sorolja be a hangszertípust.93 A téves azonosításhoz hozzájárulhatott, hogy „A magyar zenetörténet képeskönyvé’’-ben szintén tévesen, töröksípként szerepel ugyanez a hangszer.94 Csörsz Rumen István jegyzi meg, hogy a hangszertípus nem a duplanádnyel- ves aerofon nyelvsípok, hanem a membranofon hangszercsaládba tartozó, fúvással megszólaltatott mirlitonok közé tartozik.95 A hangszer valóban a 17-18. századi ritka, ún. hagyma vagy eunuch sípok közé tartozik, és úgy használták, hogy a szélsapka nyílásaiba beszéltek vagy énekeltek.96 A hatodik hangszer Kelecsényi József ajándéka (ltsz.: 1859.60), s a többitől eltérő kiképzésű, hengeres furatú, tölcséres végződésű. A formai eltérést Gábry György a többi 18. századi tárogatótól eltérő 19. századi elkészítéssel magyarázza.97 Csörsz Rumen István az általa ismert tizenkét töröksípról és tárogatóról készített összehasonlító elemzést.98 Ebből kilenc maradt fenn, és háromról csak irattári adat alapján áll információ a rendelkezésünkre. A felsorolt hangszereken kívül még a gyulai Erkel Ferenc Múzeum néprajzi gyűjteményében is található egy ismeretlen származású (a múzeum régi anyagából való), hét felső és egy alsó ujjnyílású, bronzból készült töröksíp. A hangszer eredetéhez magyarázatul szolgálhat, hogy Gyulán 1842. május 16-17-én Károlyi György Békés megyei fősipán székfoglalása alkalmából Hajdú László túrkevei ügyvéd tárogatón játszott.99 Ezért nem zárható ki, hogy az általa használt tárogató maradt fenn az Erkel Ferenc Múzeum néprajzi gyűjteményében. A 77.80.1. leltári számú hangszer enyhén kónuszos csövű, és a végén trombitaszerű tölcsérben végződik. A csövet és a tölcsért peremgyűrűs kialakítás választja el egymástól. A hangszerhez tartozik még egy 92 mm hosszúságú, azonos anyagú bronz villabetét is, amelybe a duplanádnyelvet illesztették. Ilyen villabetét megtalálható a Bethlen-féle tárogatón és a Beliczai-féle tárogatón is. Az északafrikai népi salmejeknél a villabetét 180 fokos elfordításával a legfelső ujjnyílást lezárják a hangszeren, mellyel az alaphangot lehet módosítani.100 Pap János szerint a forgatható favilla a tárogatókon és töröksípokon arra szolgált, hogy a legfelső három ujjnyílás lezárásával lovas katonai jeladó hangszerként funkcionáljon, és egy kézzel is meg lehessen szólaltatni.101 Megjegyzendő, hogy a fennmaradt lovas tárogató és töröksípos ábrázolások mindegyikén két kézzel fogják a hangszert, illetve a gyulai töröksíp villabetétjével csak a két felső és az alsó állású ujjnyílást lehet lezárni. 93 GÁBRY 1967. 256. 94 KERESZTÚRY-VÉCSEY-FALVY 1960. 69. 95 SUDÁR-CSÖRSZ 1996. 111. % MIDGLEY 1996. 161. 97 GÁBRY 1967. 255. 98 SUDÁR-CSÖRSZ 1996. 104. 99 SUDÁR-CSÖRSZ 1996. 95. 100 BRAUER-BENKE 2007. 59. 101 PAP 1994. 182. 294
