A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34. (Békéscsaba, 2011)

Brauer-Benke József: A tárogató története

Brauer-Benke József gyei rutén pásztorok hengeres furatú paralel szimplanádnyelves fúvós hangszere a szurma, amely elnevezés rokonítható a duplanádnyelves nyelvsíppal. Az Ukrajna keleti részein megtalálható duplanyelves salmej, a zurna vagy surma kimutathatóan a Kaukázus területéről került a térségbe, és a Kárpátalján élő ukrán népcsoportok körében nem is terjedt el a használata. Baines szerint a duplanádnyelves kúpos furatú nyelvsípok előzménye a görög aulosz és a római tibia, hengeres furatú duplanádnyelves nyelvsípok voltak, és a 13. századra ezekből fejlődtek ki az egyenes furatú, de tölcséres végű közép­európai pásztorsípok, mint a német pommer és a francia bombard.4 Galpin szerint a duplanádnyelves salmejek a keresztes háborúk folytán kerültek Nyugat-Európába, és a 12. században Angliában már ismertek voltak.5 A 13. századi spanyol hangsze­reket bemutató Cantgas de Santa Maria „E” kódexében szintén szerepel a hangszer­típus (1-2. kép). A hangszertípus közel-keleti származása mellett szól, hogy a parthus idő­szakból, 160-ból, Hatra város templomából már ismert a kúpos furatú nyelvsípok ábrázolása. Az ujjnyílásokkal ellátott népi salmejek elnevezése Dél-Európában, Ázsiában és Kelet-Afrikában hasonló, Romániában szurla, Ukrajnában zurna vagy sunna, Szerbiában szurnaj, Törökországban és Bulgáriában zurna, Macedóniában zur la, Albániában surles, Üzbegisztánban sumaj, Afganisztánban szornáj, Indiában sánáj, Kínában szuona, Kambordzsában szralaj, Kenyában nzumari (2., 3., 4., 5. kép). Az elnevezések hasonlósága a hangszer és ezzel együtt az elnevezés átvételére utal. A zurna szó eredetét tekintve Evliya £elebi ortographiai magyarázatában sur-nay, vagyis az ünnep és a nád szó összetételéből áll.6 Anthony Baines szerint a perzsa sürnü(y), az arab sür, vagyis kürt és a perzsa ná(y), vagyis nád szóösszetételből alakult ki. Ehhez hasonló etimológiát állapít meg Ilya Gershevitz és Harold Bailey is, mely szerint az óperzsa sru-náda azaz kürt-nád vagy kürt hangzás a szó jelenté­se.7 A hangszertípus közel-keleti származására utal, hogy az ujjnyílások elnevezése­ire perzsa sorszámneveket használnak (yaka, saida, shashka, banjka, jaharka, sika, duka, yaka, haftaka). Észak-Afrikában több elnevezéssel is találkozhatunk, Tunézi­ában zukra, Marokkóban zamr, Egyiptomban mizmár és Algériában gajta a népi salmejek elnevezése (6. kép).8 Egyiptomban a felépítésében a duplanádnyelves zurnához hasonló, hengeres furatú és tölcséres végződésű, szimpla nádnyelves nyelvsíp elnevezése a ghita. Az Algériában használt gaita és a Nigéria északi területein használt duplanádnyelves kúpos furatú algheita elnevezések a 14. században felbukkanó magyar gajd szóval 4 BAINES 1977. 197-208. 5 GALPIN 1965. 117. 6 FARMER 1936. 21. 7 PICKEN 1975. 485. 8 BRAUER-BENKE 2007. 56. 282

Next

/
Oldalképek
Tartalom