A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34. (Békéscsaba, 2011)
Deli Tamás - Lodmáyer Nelli: A nagy gombafű - Androsace maxima L. - gyomai populációjának állományváltozásai 2008 és 2011 között
A nagy gombafű (...) gyomai populációjának állományváltozásai 2008 és 2011 között Vizsgálati módszer Már hatodik éve kísérjük figyelemmel a nagy gombafűnek ezen populációját, annak nagyságát és kiterjedését, illetve mindezek változásait. A teljes ismert állomány számának meghatározását 2008 óta, vagyis már negyedik éve végezzük rendszeresen. A felmérésekre az alábbi időpontokban került sor: 2008. 03. 17.; 2009. 03. 29.; 2010. 04. 08.; 2011. 04. 03. A populáció egyedszámának meghatározását kvadrátmódszerrel végeztük. Azért, hogy elkerüljük a növényzet jelentősebb taposását, a kisebb-nagyobb állományokban kijelöltünk lxl m-es kvadrátokat (12. kép). A legnagyobb állományban egyrészt olyan helyen jelöltünk ki kvadrátot, ahol láthatóan nagy tömegben volt jelen a nagy gombafű (ez a populáció központi része), míg a további kvadrátokat az állomány széleihez közel vettük fel (itt általában már nem volt olyan tömeges, sok esetben egyesével vagy kisebb telepekben jelent meg). A számolásnál a tapasztalatok azt mutatták, akkor járunk el a legcélszerűbben, ha nem a sokszor összeérő tőrózsákat próbáljuk egymástól elkülönülve megszámlálni, hanem a virágszárak számát. Ebben az esetben is nehézségbe ütköztünk, hiszen volt olyan eset, amikor 16 virágzati tengely tartozott egyetlen rendkívül erőteljes tőhöz, míg sok esetben csupán egyetlen szár jelent meg tövenként. Minden kvadrát esetében a virágzati szárak átlagával számoltunk, ami 3-5 db szár/tőrózsa között változott. A kvadrátokból nyert adatokat felszoroztuk a foltok kerületének nagyságával. Ezeket összeadva állapítottuk meg, hogyan változott a gátszakasz nagy gombafű- állományának egyedszáma. Eredmények A 2008. évi felmérés eredményei Az eddig ismert előfordulási terület egyetlen 40-45 x 6 m-es folt. A 6 méter a gát azon magasságát mutatja, ahol még láttuk a keresett fajt (a gát ettől pár méterrel magasabb). Nagyon szépen láthatóvá vált, hogy ezen terület központi része felé egyre gyakrabban, egyre tömegesebben jelentkezett a nagy gombafü, míg a szélek felé, mindkét irányban közel azonos módon egyre ritkábbá vált. A populáció „magja” a 45 méteres terület középső harmadát, azaz nagyjából 15 m-es szélességet foglalt el. Az egyedenkénti átlagos virágzati szárak száma három. A populáció központi részén kijelölt kvadrátban nagyjából 450 virágzati tengelyt sikerült megszámolnunk. Az állomány központi részén a négyzetméterenkénti egyedszám 150 db (vertikális irányban nem tapasztaltunk olyan tömegbeli eltérést, mint horizontálisan, így nem láttuk indokoltnak, hogy itt külön számolásokat végezzünk). Ez a 15 x 6 m-es kiterjedésben kb. 13 500 összegyedszámot jelent. A központi résztől jobbra és balra a felvett kvadrátok adataira alkalmazott számítások szerint a tövek száma 1 és 50 között változott négyzetméterenként, azaz kvadrátonként. Ennek megfelelően a két, 27
