A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34. (Békéscsaba, 2011)
Kocsor János: Az 1945-1948 közötti időszak néhány kérdése a Független Kisgazdapárt Békés vármegyei sajtójában
Kocsor János nincs szükség további lépésekre, hiszen mindenki a maga helyén „dolgozó”, hasznos tagja a társadalomnak. Másfél év múlva ezt olvashatjuk az Alföldi Népújságban: „Pártunk, mely elnevezésében is magában foglalja a magyar társadalom valamennyi rétegét: a kisgazdákat, a munkásokat és polgárokat, kezdettől fogva ... olyan demokrácia megvalósításáért küzd ma és ezután is, amely minden társadalmi osztálykiváltságra halált, minden munkára védelmet, szabad fejlődést, megélésre érdemes életet jelent s senki számára nem jelenthet igazságtalan elnyomást. A társadalmi egyenlőség elvéből kiindulva, a dolgozók tekintélyét s a dolgozó társadalmak egymáshoz való viszonyát harmonikussá kell tennünk. Egyik réteg a másik nélkül nem boldogulhat, a földművelő és a gyáripari dolgozók tömegei csakis az értelmiséggel, a szellemi élet embereivel karöltve találhatják meg boldogulásukat, a demokráciában.”30 Ebben a világképben nincs lényeges eltérés a munkaadó és munkavállaló között, ha a munkaadó maga vezeti a gazdaságát vagy az üzemét, tehát részt vesz a termelésben. így a parasztság egyes rétegei sem állhatnak egymással szemben. Po- lányi Máté földmunkás mondta az 1945. október 29-i békéscsabai nagygyűlésen: „Az elmúlt rendszer éket akart verni a dolgozó parasztság és a földmunkás közé. Pedig a földmunkás nem más, mint dolgozó paraszt. És ha a dolgozó parasztnak van mit ennie, akkor a földmunkásnak is van.”31 Végezetül még egy idézet a Gyulai Kis Újságból, mely talán az eddigieknél is jobban tükrözi a Békés megyei kisgazda lapok sugallta képet: a sajátosan magyar, a társadalom egyes rétegei között kiegyensúlyozottságra törekvő, kispolgári-kisbirtokos paraszti-polgári demokráciát - s amely egyben magyarázatát adja antimarxista voltuknak is. „A mi hitünk ugyanis az, hogy nem a magyarságot kell eleve lefektetett dogmarendszerek zsinórmértékéhez hozzámérni, hanem hogy a magyar adottságokból, népünk sajátos lelki alkatából, vágyaiból kiindulva kell megkeresnünk a demokráciának népünk számára leginkább megfelelő formáját. Ez pedig a kisbirtokrendszeren, az önálló, az államtól független vállalkozó szellemű kisexisztenciákon, a szerzett és öröklött, a közösség érdekeit szolgáló magántulajdonhoz való jogon felépülő polgári demokrácia.” - olvashatjuk a Gyulai Kis Újságban.32 A kisgazdáknak minden bizonnyal nem csak frázis volt, amit a gyomai Rácz Lajos írt a Körösmenti Parasztéletben: „polgári vonalon óhajt e maradni továbbra is - a többségénél fogva - vagy pedig átlép a marxista ideológia területére?”33 A fenti idézetek tükrözik a kisgazdapártiaknak azt az erős meggyőződését, hogy tulajdonképpen ők képviselik - szavaikkal élve - az igazi demokráciát. Érthető hát, hogy értetlenül fogadták, amikor elég hamar, már az 1945-ös választások előtt szembesültek azzal a váddal, hogy soraikban húzódik meg a reakció. Mint lát30 Alföldi Népújság, 1947. május 23. Egység a munkában. 31 Alföldi Népújság, 1945. november 3. A Független Kisgazdapárt vasárnapi választói nagygyűlése. 32 Gyulai Kis Újság, 1946. szeptember 29. Magántulajdon és a malmok. 33 Körösmenti Parasztélet, 1947. augusztus 2. Rácz Lajos: Választunk! 270
