A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34. (Békéscsaba, 2011)
Kocsor János: Az 1945-1948 közötti időszak néhány kérdése a Független Kisgazdapárt Békés vármegyei sajtójában
Az 1945-1948 közötti időszak néhány kérdése a Független Kisgazdapárt... 21,29%-ot ért el, szemben a Magyar Kommunista Párt 28,51 %-ával.14 A párt szervezetei a választás után bomlásnak indultak, s bár még egyes szervezetek formailag egészen 1950-ig léteztek, a Magyart Kommunista Párt számára Békés megyében a Független Kisgazdapárt 1947. augusztus 31-étől már nem jelentett igazi ellenfelet. Témák a kisgazdapárti újságokból A magántulajdon B. Szabó István már idézett, 1944. november 18-i körlevelében írta a jövőre nézve: „... a magántulajdon elve kemény harcot fog folytatni a magántulajdon ellenségeivel szemben”. A Magyar Kommunista Párt eleinte igyekezett elkerülni még a látszatát is annak, hogy a magántulajdon sérelmére bármiféle terve volna - legalábbis rövid távon. Minden ilyen híresztelést a Kisgazdapártba befurakodott „reakciónak” vagy - 1947 januárja után - az „összeesküvőknek” tulajdonított. Arra, hogy a Kisgazdapárt birtokos paraszti tömegeiben mindig is élt a gyanú, hogy az MKP végső célja a magántulajdon felszámolása, s ezzel együtt a kolhozosítás, magukban a kommunista befolyás alatt álló lapokban találjuk a legjobb bizonyítékot. 1946-ban az MKP Gyulán szervezett úgynevezett Politikai Akadémiáján Marik Dénes a szövetkezetekről beszélt. Előadását, nyilván a parasztság megnyugtatása céljából, így fejezte be az Alföld tudósítása szerint: ....világosan hangsúlyozta az előadó, hogy a Magyar Kommunista Párt nem kíván orosz mintájú kolhozokat létesíteni. A párt hivatalos irányvonala elítéli azt a baloldali elhajlást, amely egyes vidékeken kolhoz rendszerű termelőszövetkezeteket alkotott, és ezzel tápot adott a reakciós agitációnak, amely azzal rémítgette a parasztságot, hogy a Kommunista Párt el akarja törölni a föld magántulajdonát, és közös gazdasági rendszert kíván létrehozni”.15 Az Orosházi Hírek újságírója 1947 márciusában a vonaton állítólag kifülelte három kisgazdapárti parasztember beszélgetését. A hozzájuk írt nyílt levelében olvashatjuk: „...az összeesküvés szellemétől félrevezetett magyar parasztság elé a kollektivizmus rémét vetítették. Mondjuk ki nyíltan, a kolhozzal rémítgetik magukat. A reakció jól tudja, hogy kolhozok nem szerepelnek a Magyar Kommunista Párt programjában. Akik figyelik a kommunisták megnyilatkozásait, azok láthatják, 14 HUBAI 2001. 2. köt. 185. A kisgazdapárti sajtó Békés vármegyében is beszámol botrányos esetekről a kékcédulás választásokkal kapcsolatban: „Feltűnően sok volt azoknak a száma, akik névjegyzékkivonattal szavaztak. Dobozról például külön teherautóval szállították azokat, akiknek Békéscsabán valamelyik választókörzetben szavazás időtartama alatt »dolga volt«. Az egyik környező községből egy vonatszerelvény »zugszavazót« hoztak Békéscsabára. Hétfőn éjszakai telefonjelentések szerint a névjegyzék-kivonattal szavazók száma Orosházán 800, Tótkomlóson 1000 volt. Békéscsabán elfogtak olyan egyént, akinek több mint 20 névjegyzék-kivonata volt.” Alföldi Népújság, 1947. szeptember 3. „Ilyesmi is történt Békéscsabán. Néhány szó az »analfabétákról« és a névjegyzék-kivonattal szavazókról. Amin méltán botránkozik meg a közvélemény.” Orosháza és Vidéke, 1947. szeptember 2. 15 Alföld, 1946. április 21. Szövetkezet és kolhoz. 265
