A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34. (Békéscsaba, 2011)
Deli Tamás - Lodmáyer Nelli: A nagy gombafű - Androsace maxima L. - gyomai populációjának állományváltozásai 2008 és 2011 között
Deli Tamás - Lobmáyer Nelli gánoknál sokkal fiatalabbak, a kialakult növényzet pedig részben vetett vagy felülvetett, többnyire kevert jellegű, rajta sokszor a réti és pusztai fajok állományai egymás mellett jelennek meg. A gátak legnagyobb jelentősége abban áll, hogy lehetőséget teremtenek nemcsak az egyes fajok fennmaradására, hanem azok terjedésére is. Zöld folyosók ezek az egyes kistájak között, de sok állat- és növényfajnak utolsó menedékei is az alföldi tájban. A terjedésben szerepet játszhat a rendszeresen kiöntő folyók élőlényeket és azok szaporító képleteit transzportáló jellege, de maga az ember is, hiszen sok gátszakaszon intenzív forgalom van. Bár a gátak növényzete alapvetően homogén, mégis a kitettségből és a sokféle eredetű, összetételű talajokból adódó különbségek jól érzékelhetőek a rajtuk kialakult vegetációs foltok összetételében. A legszárazabb déli, délnyugati kitettségű részeken sok helyen láthatunk többé-kevésbé regenerálódott löszgyepfoltokat, ahol a ligeti zsálya (Salvia nemorosa) és a veresnadrág csenkesz (Festuca rupicola) dominanciája egyértelmű, ugyanakkor hiányoznak belőlük az egyes gyepfoltok egyediségét, igazi értékét adó ritkább lösz- gyepfajok. A Hármas-Körös egyes gyomai gátszakaszain a térségben egyértelműen ritkábbnak tekinthető löszfajokra is bukkanhatunk. Ilyen például a hegyi len (Linum austriacum) vagy a löszfalnövényzetre jellemző taréjos tarackbúza (Agropyron pec- tinatus) és a kecskebúza (Aegilops cylindrica) is. A legnagyobb értéket azonban egy apró, egyéves lösznövény, a védett nagy gombafű (Androsace maxiim) jelenti. Anyag és módszer A kankalinfélék (Primulacaceae) családjába tartozó, mintegy 50 fajt magába foglaló gombafüvek (Androsace spp.) nemzetségének legtöbb tagja Európa és Ázsia magashegységeiben tenyészik. Leginkább évelő tőlevélrózsás és indák segítségével kisebb telepeket képző apró termetű növények. Leveleik igen változatos felépítésűek, vannak köztük szőrökkel fedett, molyhos hatású és teljesen csupasz fajok is. Hosszú száraik tetején ernyőcske virágzatot viselnek, szirmaik változatos színűek, elsősorban lilásak, rózsaszínűek vagy fehéresek és a fortszirmú, 5 cimpájú pártájuk torkában sárga gyűrűt viselnek.3 Ahogyan több, elsősorban magashegyi fajok alkotta növénynemzetségben találunk síkvidékhez alkalmazkodott taxonokat, így a gombafüveknél is vannak ilyenek. Közép-Európa síkvidéki és középhegységi nyílt élőhelyein két fajuk él, amelyek hazánkban is előfordulnak: a nagy gombafű (Androsace maxiim L.) és a cin- gár gombafu (A. elongata L.). A nagy goinbafü védett növényfajunk, eszmei értéke: 10 000,- Ft. Ősszel csírázó, egyéves, pionír növény. Kicsiny termetű, 5-15 cm magas, tőlevélrózsás, 3 MOLNÁR 2003. 150. 24
