A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34. (Békéscsaba, 2011)
Seres István: A Sarkadi Csatáry család iratai
Seres István táry család iratai azonban teljes egészében keresztülhúzzák ezt a levezetést. Az „Öreg” Csatáry János 1643. március 14-én tett végrendeletéből ugyanis kiderül, hogy még akkor is, „megvénhedett” állapotában, azaz nagyon idősen töltötte be a sarkadi kapitányi tisztet, tehát hasonnevű fia csak ezt követően léphetett atyja örökébe. E szerint viszont teljesen más okot kell keresni az 1610 utáni sarkadi kapitányváltás hátterében, s valószínű, hogy az akkor Nagyváradon szolgáló hajdútiszt is az idősebb Csatáryval volt azonos! (Ennek esetleg az mondhatna ellent, ha egymás után három Csatáry Jánost feltételeznénk, ez azonban már eléggé vad elképzelésnek tűnik.) Az eredeti, ill. másolatban ránk maradt oklevelek alapján tehát egyértelmű, hogy a Sarkadi Csatáry család hírnevét és vagyonát az egykori hajdúkapitányból lett sarkadi várkapitány, az idősebb Csatáry János alapozta meg. Alakjával gyakran találkozhatunk a tizenöt éves háború, ill. a hajdúkatonaság történetével foglalkozó összefoglalásokban, katonai szerepe azoban jóval fontosabb lehetettt a hadtörténelmi szakirodalomban ismertetettnél, és az elmúlt években meg is kezdődött annak átértékelése. A tizenöt éves háború híres hajdúkapitánya ugyanis szerepel Bocskai korponai kiváltságlevelében, ez a tény azonban hosszú ideig teljesen ismertetlen volt a kutatók előtt! A nevezetes adománylevél, amelyben Bocskai összesen 9254 hajdúvitézének adományozott kollektív nemességet, címert és birtokot, teljes egészében csak 1913- ban jelent meg eredetiben és magyar fordításban, s ez alapján a szakirodalom tizenkét hajdúkapitányt tartott nyilván, ám Csatáry nevének említése nélkül. Ezzel ellentétben viszont a 19. századi hivatkozások, mint pl. a Hajdúkerület „Origó et Status” című, 1821. évi latin nyelvű emlékirata, a Kovács Sámuel által 1843-ban készült hajdúkerületi összeállítás, vagy az utolsó hajdúkerületi főkapitányból lett történetíró, Sillye Gábor 1882-es monográfiája, Herpay Gábor debreceni levéltáros Hajdú vármegye nemescsaládait bemutató monográfiája25 stb. egyaránt Csatáry nevével együtt sorolják fel a kapitányokat. A nevezetes okmányt a Turul 1913. évi számában közzétevő Horváth Sándor cikkében viszont csak az eredeti latin szövegben szerepel! A magyar fordításból viszont véletlenül kimaradt, és ezt követően, majd kilenc évtizeden keresztül az összes hazai hivatkozás Csatáry nélkül, tizenkét főben adta meg a hajdúkapitányok számát és névsorát! A tévedés elterjedéséhez nagyban hozzájárult, hogy Szendrey Istvánnak, a hajdúszabadság-leveleket összesítő 1971-es monográfiája is a Horváth által kiadott magyar fordítást vette át. Csupán a 2005-ös Bocskai-emlékév kapcsán derült fény a majd egy évszázados tévedésre. Ugyanis Horváth elírásával párhuzamosan a kiváló történész és genealógus, a kisújszállási születésű Illéssy János (1861-1905) ma már adathordozón is hozzáférhető kéziratos cédulakatalógusa, az „Illéssy-patika” a helyes névsort tartalmazta.26 Ez alapján Czigány István is a teljes névsort ismertette,27 Nyakas Miklós pedig egy remek konferencia-előadás, ill. az alapjául szolgáló tanulmány keretében az egész ügynek is sikerrel utánajárt.28 25 HERPAY 1926. 111. 26 NYAKAS 2006. 65, 68, 71-72. 27 CZIGÁNY 2006. 28 Minderre nézve lásd NYAKAS fent említett tanulmányát. 178
