A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34. (Békéscsaba, 2011)
Filus Erika: A kiskőrösi szlovák haj- és fejviseletek az 1900-1960-as évek között
FiIus Erika A halott iránti tisztelet megkövetelte, hogy az elköltözöttet mosdatás után felnőtt fia vagy jóbarátja megborotválja. Kiskőrösön az 1800-as évek végétől volt hivatásos borbély, borbélydinasztiára is emlékeznek, akik három generáción keresztül gyakorolták ezt a mesterséget. Ilyen volt a Gyarmati család. Ezek a mesterek olyan helyi specialisták voltak, akik ollóval vagy borotvával igazították meg a férfiak haját, bajuszát. A borbélyműhely egészen kicsi volt, a 3 x 3 m-es helyiségbe tükör, egy esztergált forgószék és néhány szék fért csak. A borbélyhoz nem kellett bejelentkezni, az érkezési sorrend számított. A szolgáltatásért pénz járt, pár fillér volt a tarifa. Kiskőrösön a borbélyműhely volt a férfiak társasági életének helyszíne. Várakozás közben ott beszélték meg a település híreit, ügyes-bajos dolgait, a mezőgazdasági teendőket vagy az időjárást. A borbélyok gyógyítással is foglalkoztak, köszvény kezelését, érvágást, kisebb műtéteket, pl. szemölcsök eltávolítását vagy sebek összevarrását maguk is elvégeztek.57 Fertőtlenítésre jódot, timsót, hipermangánt és gyógyfüveket használtak. Nem is ment akkor a nép mindjárt orvoshoz,58 kisebb bajokra a borbélyt keresték fel. A kiskőrösi szlovák haj- és fejviseletről összefoglalóan elmondható, hogy a női fejviselet többrétegű volta - asszonyoknál kontykendő, alsó főkötő, felső főkötő, időseknél kontykendő, alsó főkötő, alsó kendő, fölső kendő - megegyezik a korszakban a környező településeken használt fejviselettel. Szintén ilyen hasonlóság a lányok szalagja, pártája és hajuk kicsipkézése, ami Kalocsával és Kecellel való kapcsolatokra utal. Egyedülállósága miatt figyelemreméltó azonban a két híres kiskőrösi koszorús- és varróasszony kezén kifejlődött-formálódott menyasszonyi koszorú, amely mögött inkább a személyes szépérzék és újításra való törekvés áll, mintsem etnikai jellemző. A haj zsírozása nem, feketére festése azonban ismét kiskőrösi sajátság. Noha az 1960-as években a fiatalok szakítottak a hagyományos öltözködéssel, az idősek napjainkban is tartják a viseletűket és az életkoruknak megfelelő fésü- lési módot, a főkötő és a kendő viselése még élőben megfigyelhető. A lányok szalagja és csipkézett hajviselete, illetve a menyecskék gyöngykirakásos főkötője azonban már csak a színpadon, nagyobb városi rendezvények alkalmával látható a helyi hagyományőrző csoportok bemutatásában. Ezért aztán - újító szándék hiányában - sem a ruházat, sem a hajviselet nem fejlődik tovább, az megrekedt az 1950- es évek szintjén. Mivel a századelőn használt alapanyagok (szalagok, flitterek, gyöngyök) jórészt már nem kaphatók, ezért azokat új, mai anyagokkal pótolják, de a hagyományos módon alkalmazzák. A férfi hajviseletben csupán egy, a szlovák etnikumhoz köthető jelenség van, ez a tót kalap viselése. A többi hajfésülési, borotválkozási és fejfedési mód nem mutat egyedi jellemzőket. 37 GRYNAEUS 1973. 38 Adatközlő: Kutyifa Pál, 1944. 136
