A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34. (Békéscsaba, 2011)
Filus Erika: A kiskőrösi szlovák haj- és fejviseletek az 1900-1960-as évek között
A kiskőrösi szlovák haj- és fejviseletek az 1900-1960-as évek között kerültek (szí. songolsza), amelyek egészen az állig lógtak le olyan sűrűn, hogy a fátyol helyét átvéve teljesen eltakarták a menyasszony arcát. Noha a kiskőrösi koszorú nem hasonlít a más evangélikus vagy szlovák településeken használthoz, Flórián Mária rámutatott, hogy ez a megoldás - az arc elé lógó fátyolpótló ezüstrojt - más evangélikus falvakban is kedvelt volt, például a Nógrád megyei Szügyben (5. kép).30 A két lobogó vagy lógóska a tarkónál kapcsolódott a kis koszorúhoz (6. kép). Ez tulajdonképpen nem volt más, mint két, 10-12 cm széles szalag, gazdagon díszítve mirtuszokkal, az ártatlanság jelképével. Ez a szalagpár egészen a szoknya aljáig lelógott, végét vékony, gyári hímzésű vagy kirakott szalagból egy-egy kis masni is díszítette. A lógóska mellett két keskenyebb, csupán 5-6 cm széles és rö- videbb szalagpár is díszlett, amely csak a hát közepéig ért.31 A lobogókat csak az esküvőre menet és jövet, valamint a szertartáson viselte a menyasszony, kényelmetlensége és sérülékenysége miatt a lakodalmi ebéden és mulatozáson már nem. A legutóbbi, egészen a kivetkőzésig viselt koszorúkat Turákné tanítványa és egyben unokahúga, Sziráczki Istvánné Gyalog Mária (1918-2007) készítette. O az 1930-as években kezdett el a koszorúkészítéssel foglalkozni. A nagynénjétől megtanult fogásokat és díszítési eljárásokat újabbakkal bővítette, amelyben nagy segítségére volt az is, hogy ebben az időben több új díszítőelemet is lehetett kapni. Ilyenek voltak a fehér liliomok, a halvány színekben kapható narancsvirágok és cukorrózsák. A mirtuszból sem csupán a kalászformájú állt rendelkezésére, így bátran válogathatott a gömbölyű és hegyes, többféle pasztellszínű alapanyagból, amelyeket magukban is felhasználhatott, de nagyobb virágokat is összeállíthatott belőlük. A két világháború között strasszok, flitterek, színes gyöngyök és apró tükrök segítették az amúgy is gyönyörű koszorú még színpompásabbá tételét. Sziráczkiné vasutashoz ment feleségül, így könnyen el tudott jutni Budapestre, hogy egy Kovács nevű zsidó boltjából beszerezze a szükséges alapanyagokat. A kereskedőnek olyan jó kapcsolatai voltak, hogy ha szükség volt rá, egy-két héten belül Párizsból is elhozatta a különleges díszeket.32 A koszorúsasszony újítása nemcsak az új alapanyagok és díszítőelemek fel- használásában mutatkozott meg, hanem a koszorú méretének megnövelésében is. O már nem négy, hanem hét sor művirágot tornyozott egymás tetejére, és a homlok fölé fekete strucctollat erősített, hogy feketének látszódjon a menyasszony haja.33 A gazdagon díszített, sok összetevőből álló koszorú sokba került, ezért még a leggazdagabb menyasszonyoknak sem vették meg, csupán kölcsönözték. Mindig akkor volt a legdrágább, amikor első fejen volt, vagyis még nem viselte senki. Másod- és harmadfejen már olcsóbban lehetett hozzájutni.34 A készítő nem ugyanúgy, 30 FLÓRIÁN 2005. 248. 31 Adatközlő: Hlavács Istvánná szül. Albert Zsuzsanna, 1934. 32 FLÓRIÁN 2005. 247. 33 SIMON 1980. 32. 34 Adatközlő: Mártinké Jánosné szül. Pohankovics Ilona, 1947. 129
