A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 33. (Békéscsaba, 2009)
Seres István: A pestis Kötegyánban és Sarkadon 1738-ban
Seres István Sándorhoz írt beszámolója hasonlóan vázolja a pestis helyi felbukkanását. A jelentés szerint először a belényesi járáshoz tartozó Sarkad és Kötegyán fertőződött meg, azután pedig a sárréti járásban levő Körösszegapáti, s végül az érmelléki járásban, a micskei uradalomhoz tartozó román lakosságú Baromiak, Papfalva és Várvíz településekre terjedt át a járvány. Kötegyán és Sarkad mellett hamarosan a szomszédos Szalontán, valamint a vármegye sárréti járásában levő Biharnagybajomban is megjelent a pestis.26 A betegség első hírére vizsgálatot rendeltek el az érintett térségekben. Búcsy Mihály alispán parancsára pl. október 25-én Fejér Mihály megbízott szolgabíró és Kovacsics György esküdt Margittán kihallgatott egy Pópa János nevű papfalvi ortodox papot. Számunkra azonban jóval fontosabb, hogy Remetén (!) már két héttel korábban lezajlott egy hasonló vizsgálat. Október 9-én ugyanis Buday István szolgabíró a helységben négy (egykori) remetei és négy sarkadi polgárt hallgatott meg a pestis helyi felbukkanásáról. Az alább ismertetett tanúvallatás, valamint a korabeli jelentések alapján egyértelmű, hogy Bihar vármegye területén először valóban Kötegyánban, ill. a szomszédos Sarkadon ütötte fel fejét a halálos kór. Az október 9-i tanúvallatás során elsőként Felföldi Péter 60, Gellén Ferenc 70, Farkas Gergely 50 és Antal István 60 éves (egykori) remetei lakosokat hallgatták meg. Az akkor már Kötegyánon élő Felföldi Péter, Gellén Ferenc és Farkas Gergely Remete régi lakosai közül kerültek ki, mindhárman nemesemberek voltak, Gellén Ferenc pedig 1700-ban a falu újratelepítésének egyik szorgalmazója volt. Érdekességként jegyezzük meg, hogy mindhárman a sarkadi kurucok között harcolták végig a Rákóczi-szabadságharcot. Felföldi és Gellén 1706-ban egyaránt gyalogos káplár (tizedes) volt, a korábban közlegényként szolgáló Farkas Gergely pedig a vár feladása idején már kompániás főhadnagyként szolgált.27 A kuruc világ emléke egyébként Buday Istvánnak adott válaszukban is felbukkan, mivel arra a kérdésre, hogy miből tudják megállapítani a halálozások okát, a következőt válaszolták: ,,[ö] kurucz világban is hasonlóképpen holtanak az pestisben, akkor is közöttünk lévén az pestis”. Mindez teljesen megfelel a valóságnak, ugyanis a sarkadi hajdúk 1710 júliusában többek között azért nem akartak átköltözni az újjáépítendő szarvasi 26 „Istennek eő Szent Felséginek kemény étíletibül ezen Nemei Vármegyének is már három Processu- sában, nevezetessen leg elsőben is a Belényessi Processusban Sarkad és Köte-Gyán nevű két helységekre, annak utána az Sárréthi Processusban, Keresztszeg-Apáti nevű edgy helységre, és az után az Ér mellyéki Porcessusban levő Micskei Domíniumban, Várvíz, Papfalva és Barom lak nevű három helységekre által hatott Pestisnek.” Bihar vármegye levele Károlyi Sándornak. Váradolaszi, 1738. október 27. MOL P 396. KCSL Acta publ. 6. Acta Sanitatis. 1. tétel; Lásd még a kancelláriához írott levelüket. MOL A 27. MKL Litterae Comitatuum. Fasc. 3. Nr. 21. 27 A sarkadi vár egykori katonái és tisztjei kapcsán nem adunk meg külön hivatkozást. A közeljövőben megjelenő Sarkadi hajdúk című monográfiánkban minden olyan általunk ismert kuruc vitéz (a kutatás jelenlegi állapota szerint 310 fő) életrajzi adatait közölni fogjuk, aki 1703-1711 között bizonyíthatóan Sarkadon tartózkodott, ill. ottani születésűként vagy lakosként a reguláris ezredekben szolgált. 102
