A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 33. (Békéscsaba, 2009)

Sz. Kürti Katalin: Munkácsy művészbarátai, társasági élete 1871-1896 között. A festő párizsi szalonja

Munkácsy művészbarátai, társasági élete 1871-1896 között

mutatása kapcsán. A 70-es években csak szerény vizitkártyákat vagy kabinetképeket csináltatott magáról; a 80-as években azonban sorra és szériában készültek a nagyméretű, reprezentatív fotók a híres Ad. Braun műteremben, majd Paul Nadarnál. Ezek magyar, francia, német dedikációkkal ellátva kerültek a hódolókhoz. A festő elegáns megjelenéséről, divatos öltözködéséről is ismert volt. Magas termetű, korán őszülő, dús szőke hajú, kék szemű férfi volt, akinek előnyös külsejéről később Richard Davey angol író és Rippl-Rónai is megemlékezett. 1878-tól elmaradhatatlan résztvevői lettek a társasági eseményeknek, s maguk is hetente láttak vendégül pár száz embert.

Munkácsyné szüleinek írt leveleiben rendszeresen beszámolt azokról a bálokról, fogadásokról, estélyekről, amelyekre hivatalosak voltak. Az orosz, német, spanyol és főleg az osztrák követségre rendszeresen jártak. Az osztrák nagykövettel, Ho- yos László gróffal szoros kapcsolatban álltak. Jártak Pomard és Mathilde hercegnő báljára, Molitor grófnőék, Rotschildék, Lesseps Ferdinándék, Türrék vacsoráira.

1880-ra felépült új palotájuk, amelynek ebédlőjében, kis szalonjában adták a bensőséges diner-ket, soirée-kat. A nagy szalonban tartották az estélyeket, bálokat, melyekre 200-800 személyt hívtak meg. Állandó vendégek voltak - így a házigazdák segítői - Wrede herceg, de Suse márki, Latinovics Leó magyar gárdatiszt. Diplomaták, arisztokraták, írók, művészek jártak ide. 1885 tavaszán pl. négyszáz meghívott volt jelen művészbáljukon, ebből hét nagykövet, hat tábornok és négy admirális, 32 művész. Ezt Cécile leveléből tudjuk meg éppúgy, mint a Liszthangverseny sikerét 1886-ban. A március 23-i estély után ezt írta „pompás szüleinek”: „Milyen gyönyörű volt látni ezt a nagy aggastyánt hosszú, fehér hajával a zongoránál, amellyel elvarázsolta az egész világot. Az egész terem felállt, a lelkesedés leírhatatlan volt. Miska és Liszt megölelték egymást, mélyen, elérzékenyedve. Oh, milyen ünnepség volt... Ez két nagy magyar művész diadalünnepe volt. ”19 Ezt az eseményt Fr. Régamey riportrajzban örökítette meg a Figaro Illustré számára.

Liszt Ferencen kívül más magyar hírességek is felléptek a festő palotájában: Komáromy Mariska, Odry Lehel operaénekesek, Reményi Ede, Aggházy Károly, Hubay Jenő. Rippl-Rónai József így emlékezett az estére: „Itt voltak azok a sokszor lefestett gobelines, támlás- és karosszékek s a vörösbársonyos székek, melyek a Milton- és Liszt-képhez is szék-modellül szolgáltak. Itt volt az a zongora, melyen Liszt és Ambroise Thomas sokat játszottak. Emellett énekelt egyik estélyen a kis Komáromi Mariska, aki abban az időben az Operához készült és Párizsban tanult énekelni. Mignonját énekelte Ambroise Thomasnak, aki ez estélyen maga kísérte a zongorán a fiatal magyar énekesnőt. Ezen az estélyen láttam ugyanitt utoljára Reményi Edét kopasz fejével és Alphons Daudet-t a cigányok közt ülve, monoklival a szemén. ”20

Cécile zenerajongása közismert volt, kitűnően zongorázott: nemegyszer ő kísérte vendégeit új Pleyel-zongorájukon. Az estélyeken újabb és újabb kosztümök19 VÉGVÁRI 1958. 252.

20 FARKAS 1957b. 43.

295