A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 33. (Békéscsaba, 2009)
Barkóczy László - Fülöp László: Horváth Marinith Ferenc, a gyulai vár parancsnoka (1566)
Horváth Marinith Ferenc, a gyulai vár parancsnoka (1566) 1557. november 1. A király Horváth Marynith Ferenc gyulai várkapitánynak adományozza a váradi Szent Anna monostorhoz tartozó Kyralsagh és Donath Békés megyei falvakat, de az apácáknak továbbra is kiadja a járandóságát. 1561. július 21. „Franciscus Horvath Marinith” gyulai kapitány lemondott tisztéről, és kéri zsoldhátraléka kifizetését. A király a Magyar Kamarának küldött leiratában kérdezi, hogy mi a véleményük az ügyről. 1564. augusztus 7. Kerecheni László főkapitány okirata: Marynith Horváth Ferenc bérbe vette az aradi káptalan jószágait évi 150 magyar forintért. 1566.január 20. Horváth Marynith Ferenc vicekapitány írja Schwendi Lázárnak: a törökök a befagyott mocsarakon keresztül ostromolni készülnek Gyulát. 1566. február 4. Az előzőekben írtakra reagálva: a törökök elvonultak. 1566. március 25. A törökök ismét készülődnek. 1566. április 5. Schwendi főkapitány Károly hercegnek: Kerecheni (aki még nincs a várban) helyettese, Horváth Ferenc „nagyon ügy buzgó”. 1566. április 12. Marynith Horváth Ferenc hívja Kerechenit, mert nő a török veszély. 1566. április 17. Marynith levele: sikeresek a csatározások a törökkel. 1566. május 5. A török csendes. 1566. május 26. Marynith Ferenc névtelennek írt levele: a temesvári pasa erős haddal közeledik. A Tokajból hozatott 100 hordó bort a váradiak feltartóztatták, csak 18-at engedtek át, mert nem fizettek érte harmincadot. 1566. június 6.13 Horváth Marynyth Ferenc megírja a végrendeletét.14 Mint fentebb említettük, a vár ostroma 1566 nyarán bekövetkezett. A magyarok tizennégyszer verték vissza Szulejmán szultán seregeit. A több hétig tartó ostromállapot végül tarthatatlanná vált, mivel az ivóvíz és az élelem elfogyott, ezért a magyarok szeptember elsején föladták Gyula várát. A város és a vár elfoglalásá13 A végrendelet megtalálható: MOL P 21 (Barkóczy család levéltára) 1. csomó. No. 117. 14 RADVÁNSZKY 1879. 104-105. 71
