A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 33. (Békéscsaba, 2009)
Bánkúti Imre: Iratok a Rákóczi-szabadságharc tiszántúli történetéhez (1692-1742)
Iratok a Rákóczi-szabadságharc tiszántúli történetéhez (1692-1742) [Uo. rávezetve a határozat:] 338. Bárándi katonák. Az taxa fizetéstől és robotátul exemptusok lévén közönségessen az fegyverviselők cselédi, ezen instansok is a’ szerint accomodáltassanak, úgy mindazonáltal, hogy feleségeken s gyermekeken kívül attyok vagy attyokfiai ezen exemptioval nem élhetnek, de ha magok cselédi az földesúr földén magok számára oeconomizálnak, tartoznak az igaz és eleitül fogva bévett rend szerint való dézmát megadni. Datum in arcé nostra Szerencs, die 11. Maji 1707. F. Rákóczi m. p. Paulus Ráday m. p. Franciscus Aszalay m. p. 3. Hódmezővásárhely, 1708. június 26. A város vezetői és lakosai földesurukhoz, gróf Bercsényi Miklóshoz. Eddig nem kapták meg parancsát a város kiürítéséről, remélik, nem is fogják. Ha mégis sor kerül rá, kérik segítségét a költözéshez és védelmét az ellenség ellen. (Eredeti. MOL E 213. Városi és községi pecséttel ellátott iratok. 4. doboz.) [Címzés a hátlapon:] Méltóságos Feő Generalis Székesi Groff Bercsényi Miklós Eörökös jó s Kegyelmes Urunkhoz eő Nagytságához alázatos Memorialénk. [Uo. más kézzel:] 1708. Méltóságos Feő Generalis Eörökös jó s Kegyelmes Urunk! Úgy vagyon, hogy ez folyó esztendőben még ez ideig az Nagyságod kegyelmes grátiájából reánk helységünkből bennünket kibontakoztató s siralmas bujdosás- ra kiküldő parancsolat nem jöt. Mellyért is Isten áldgya meg Nagytságodat. Mind azon által mivel környíkbeli feleink rész szerént már bujdosásra kínteleníttettenek menni,8 rész szerént parancsolat alat vadnak, tartván attul, hogy úgy járunk mi is, Nagyságodat mint Kegyelmes s jó Urunkat, Isten után edgyetlen gyámolunkat, praevie akaránk embereink s alázatos instantiánk által bizodalmassan requirálnunk, alázatossan kérvén Nagyságodot, hogy úre elméje gondollyon s tanállyon megmaradásunkban módot s szánakozzék s könyörűllyön rajtunk, igaz kötelességű örökA konföderáció vezetése az ellenség előnyomulásának útjába eső helységeket vagy felégettette, vagy lakosait elköltözésre kényszerítette, mert az ellenség „bevárását” behódolásnak, azaz árulásnak tartotta. A három város (Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd) 1706-1707-ben a „Rabutin járáskor” háromszor volt kénytelen „kibontakozni”. 1708 nyarán hírek keringtek a Szeged és Arad környéki rácok mozgolódásáról, és szeptemberben valóban megtámadták Nagykőröst, de a város megvédte magát. 85
