A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 33. (Békéscsaba, 2009)
Gyarmati Gabriella: Munkácsy Mihályról, a festő nevét viselő múzeum új állandó Munkácsy-kiállítása bemutatásának ürügyén
Gyarmati Gabriella rint akkor épülő Országház számára megrendelt Honfoglalás előkészítésének idején születnek. Munkácsy ekkor már évek óta beteg. Ehhez képest igen nagy teljesítménynek tűnik, hogy képes egy hetvenhárom figurát szerepeltető hatalmas táblát (403 x 650 cm) egyáltalán megfesteni.62 Munkácsy utolsó nagyvállalkozása ez a kép, amely a közönség előtt lezárja a mester pályáját. 1896-ban Budapesten a millenniumi ünnepségekhez kapcsolódva mutatják be. Krisztus és a részvéttelen tömeg szembenállása mindhárom tábla központi problematikája, amit az Ecce honion a Krisztus által elszenvedett fizikai bántalom és megalázás látható nyomai tesznek még fájdalmasabban átérezhetővé. Ennek jelenlévő eszközei: a megostorozás után a katonák által ráadott vörös köpeny, a tövises ágakból font koszorú, amely gúnyolódásuk nyomán válik koronává és a királyi jogar gyanánt összekötött kezébe tűzött buzogányszál. A képnek némi ridegséget és levegőtlenséget ad, hogy a jelenetet egy vigasztalanul napsütetlen, architektonikus kerettel övezett, szűk térre helyezi. Ezzel ellentétben a szereplők, különösképpen a tömeg nagyon is élénk. A jellemábrázolás differenciáltsága Munkácsy leglényegesebbnek tűnő törekvését mutatja ismét: az emberben lejátszódót igyekszik feltárni és azt a maga valóságában megjeleníteni. (Emlékezzünk vissza, hogy amikor pályája során egyetlen esetben elszakad a megragadható realitástól, és a valóságon túli megörökítésére vállalkozik a bécsi Kunsthistorisches Museum lépcsőházának meny- nyezetképe, A reneszánsz apoteózisámk megfestésekor, mennyire hiányzik neki a kézzel fogható biztonságot nyújtó valóság.) A korábbi Krisztus-képek kritikáinál pozitív és negatív értékelésben is jóval szélsőségesebb vélemények fogalmazódnak meg az Ecce homo közreadása után (és azóta is). A kép európai kőrútjának dublini helyszínén történő bemutatása idején ott tanulmányait folytató James Joyce a következőket írja a mű kapcsán: „...az egész kép csodálatos, mély, néma drámaiság hatja át, s egy varázsütésre megelevenedhet, megvalósulhat, konfliktusban robbanhat ki. A kép oly félelmetes valószerűséggel tárja fel a mindkét nemre jellemző, és minden fokon megmutatkozó, démoni karnevállá korbácsolt, felcsigázott aljas emberi indulatokat, hogy jellemzésére minden szó kevés.”63 Az Ecce homot Déri Frigyes kereskedelmi tanácsos, selyemgyáros vásárolja meg, majd 1920-ban változatos jellegű, nagyon gazdag és kvalitásos műgyűjteményét Debrecen városának ajándékozza. Az Ecce homohoz készülő tanulmány Krisztus-ábrázolása, a Krisztus töviskoszorúval (18. kép) - a szenvedéstörténet előzőekben tárgyalt jelenetéhez igazodva - megfelel a Munkácsy működése előtt már századokkal kialakuló sztereotip típusnak; ismét azt a fajta szereplőválasztást látjuk mesterünknél, amelyet máig őriz a köztudat, sőt a 20. század Jézus életét feldolgozó filmalkotásainak java része is. 62 Akik a festés folyamatát nem ismerik, talán el sem tudják képzelni, milyen intenzív koncentrációt, folyamatos odafigyelést igénylő tevékenység. 63 Idézi: EGRI 1961. 20. 326
