A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 33. (Békéscsaba, 2009)

Sz. Kürti Katalin: Munkácsy művészbarátai, társasági élete 1871-1896 között. A festő párizsi szalonja

Sz. Kürti Katalin

sági élet kellett. Ez a mozzanat hozzájárult a festő ismertségéhez, elismertségéhez, ugyanakkor végleg elszakította kora haladó mozgalmaitól, művészeitől.

Párizsi magyarok körében, vendégek otthonról

A magyar szabadságharc bukása után jelentős emigráns csoport élt a francia fővárosban. A nemesek, a honoráciorok mellett iparosok is látogatták Párizst, ván- dorútjuk egy állomását. Még 1846-ban, Táncsics Mihály ösztönzésére alakult meg a Párizsi Kölcsönösen Segélyező Magyar Egylet, amelynek első elnöke Bucsinszky Bertalan volt. Kisebb megszakításokkal, újrakezdésekkel működött, 1864 körül Bertha Sándor zeneszerző, 1870-ben és 1872-től Czélkuti Züllich Rudolf szobrász vezette. Nem tudjuk pontosan, mikor járt Munkácsy először az egylet találkozóira - melyeket még ekkor kávéházakban tartottak -, de valószínű, hogy már 1872-ben. Nagybátyja, nevelőapja, Reök István (1816-1877) többször figyelmeztette, hogy legyen nagylelkű hazájával és a magyarokkal szemben. Erre ő így reagált 1872 tavaszán: „Nem szűnök biz én meg egy percre sem magyar és magyar művész lenni, és a mennyire módomban ál, mindenkor pártolom a magyar művészet érdekeit, bárcsak már kissé továbra volnánk, hogy a magyar művészet öszpontosulhatna és meg- honosulhatna magyar országon, s ne kellene egész életünkön át, ha művészi légkörben akarunk maradni, ezt külföldön keresnünk. Hisz mennyi magyar művész van szét szórva a világon, ha nem is mind valami korifeus, hanem sokan vannak köztök, a kik a külföldi általánossággal egy színvonalon vannak. Ha azokkal mind egyesülve othon üthetnénk fel tanyánkat, hasznunkra volna maguknak is, és hiszem hazánknak /í.”6 7/sic!/

ígéretét betartotta: mindig a magyar (vagy magyar-osztrák) képzőművészekkel és nem a franciákkal állított ki (így a Bécsi, majd Párizsi Világkiállításokon). Rendszeresen segítette az Országos Magyar Képzőművészeti Társulatot, majd a Párizsi Egyletet is. Ennek 1876-ban száz frankot, később évi 200-500 frankot utalt át. Az egyletnek meg kellett küzdeni önállóságáért, hiszen Osztrák-Magyar Egylet is működött Párizsban. Az 1870-es évek közepén 15 tagja volt, rövidesen 150 lett.

Nagy lendületet adott az egyletnek Zichy Mihály (1827-1906) visszaérkezése. 1875-1880 között ő volt az elnök, s minden itteni és otthoni kapcsolatát felhasználta a tagság megsegítésére. Egy állandó menház és egy párizsi magyar ipartanoda ügyében fáradozott, gyűjtéseket indított. Ennek itthoni fogadtatása kedvezőtlen volt. 1877-ben díszalbummal és fényképalbummal köszöntötte a tagság az ötvenéves Zichyt. Ennek rövid bejegyzésében megemlítette Munkácsy, hogy Düsseldorfban ismerte meg a festőt. „A magyar egyletnek kezdet óta hasznavehetetlen tagja vagyok és ebbeli javulásomat naponta felteszem magamban”1 - írta még. Rajta

6 CZEGLÉDI 1976.

7 BERKOVITS 1964. 93.

288