A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 33. (Békéscsaba, 2009)
Cs. Szabó István: Temetkezési szokások Békés megye református településein (Füzesgyarmat, Gyoma)
Temetkezési szokások Békés megye református településein levett kalappal álltak, míg a menet el nem haladt mellettük. A sírnál a lelkész elmondta a „síri búcsúztatót ”, utána addig énekeltek, míg a sír be nem lett hányva. Amennyiben a temetőbe menet a szülői ház útba esett, ott megállották egy kis időre. Az idősebbek úgy emlékeztek, hogy „minden esetben” útba ejtették a szülői házat. Fiatal legény temetésén „minden esetben” a legénypajtások kísérték a gyászkocsit két oldalt. Úgy emlékeznek, hogy a „20-as évek elejéig előfordult fehér-fekete gyászszalag a karjukon A temetőkaputól vállukon vitték be a sírig a koporsót. A lányokat is így kísérték, csak akkor az egyik oldalon fehér ruhás lányok haladtak. Szokás volt cigányzenészeket fogadni, s azok húzták a kedves nótákat a temetőig, s végül a sírnál is. A tizenöt éven felüli „nagyjányt menyasszonyként temették, s annak is őtöztettík, kik lettek vóna a kiszemelt koszorús jányok fehír, kísűbbet rózsaszín ruhába kettesivei kísírtík a koporsót. A legínyek meg a koporsó mellett halattak, mint legínytemetískor. 919-be itt vót Gyotnán a székely katonák egy százada, oszt ippen a kis húgomat temettük, szegíny feje meghótt spanyol náthába, a székely katonák is béállottak a temetísi menetbe, ha úgy jött, ínekeitek is együtt vélünk, meg amit a cigány húzott, azt is... ”.47 48 Mindenképpen tanulságosnak tartom, hogy néhány történeti adatot közöljek a templomból, a templomtól való temetés és a temetésen történő éneklés tárgyköréből a rendelkezésre álló gyomai adatokból. Az elöljáróság a templomtól való temetést már a 19. század második harmadától erősen tiltotta. Sőt, Körösladányból már 1784-ből is van erre adat: „Erősen tiltatik holt testet Templomba Prédikátzióra bé vinni, ne me- részellyék a lakosok, sem pedig Torokat tartani ne merészeljenek” Gyomai adatok különösen az 1873. évi kolerajárvány idején sűrűsödnek a templomtól való temetés köréből. 1873. január 26-án: „A megyei egészségügyi bizottság rendelete folytán figyelmeztetik az érdemes lakosság miszerint a holttestek további intézkedésig a templomhoz fel nem hozhatók.”*9 1873. augusztus 10.: „Békés megye területén uralgó cholera járvány miatt a holt testeknek templomhoz felhozása a közegészségügyi bizottság rendelése folytán további intézkedésig büntetés terhe alatt betiltatik. ”50 1873. augusztus 17.: „Tapasztaltatván az elöljáróság, miszerint a rendelkezés ellenére is a halottas felek halottaikkal az utczán meg-megállnak és a kísérőket bevárják, komolyan figyelmeztetnek a halott bejelentők hogy ilyen esetekben előfordulás alkalmával felelősségre ők vonatnak és bűntetteinek meg. ”51 1873. január 21.: „Olvastatott a megye azon rendelete, melyben a halottak templomba vitele jövőre nézve eltiltatik. ”52 1873. február 9.: „Olvastatott Esperes Úrnak 172. sz. levele, melyben nyíltan kijelenti, hogy a halottakat, mint eddig, úgy ezután is a régibb szokás szerint a templomhoz 47 Baráth József, Kis Gábor, G. Nagy László, Szabó Istvánná közlése, Gyoma. 48 BML Körösladány, Nagyközségi Iratok V. 322 A. b. 2-3. Bírói Feljegyzések, Testamentumok 1764-1870. Prot. Current. Anno 1784. 49 BML Gyoma, Nagyközségi Iratok V. 317 B. b. Hirdetési Jegyzőkönyv 67. k. 12. p. 20. sz. 50 BML Gyoma, Nagyközségi Iratok V. 317 B. b. 67. k. Hirdetési Jegyzőkönyv 18. sz. 51 BML Gyoma, Nagyközségi Iratok V. 317 B. b. Hirdetési Jegyzőkönyv 67. k. 19. sz. 52 REI Gyoma, Presbiteri Jegyzőkönyvek II. 166. 127. sz. 197
