A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 33. (Békéscsaba, 2009)
Cs. Szabó István: Temetkezési szokások Békés megye református településein (Füzesgyarmat, Gyoma)
Temetkezési szokások Békés megye református településein Ravatal Füzesgyarmaton a ravatalt az utca felőli „tiszta szobában" állították fel. Módosabb családoknál, akik a temetkezési vállalkozóval „jutottak egyességre”, a vállalkozó „felszerelése ” egy feketére festett állvány - olyan asztalféle - volt, amelyet letakartak egy fekete terítővei, és arra tették a koporsót. Szegényebb sorsúaknak egy megfelelő asztalt tettek a koporsó alá, amelyet valamilyen fekete ruhával takartak le előtte. A vállalkozó által hozott ravatalterítő s a szobaajtóra, a ház bejárati ajtajára felszerelt „föggöny" fiatal halott esetében búzavirágkék színű volt ezüst rojtokkal s zsinórozással; az idős halottaké fekete színű volt arany rojtokkal, zsinórozással hímezve. Ezek a színek domináltak a vállalkozó vagy helyenként az egyház tulajdonában lévő gyászkocsin is. A ravatal felállítása előtt a szobából mindent ki- hordtak, kitakarítottak. A fal mellett ’U’-alakban - az ’U’ öble az ajtó fele volt - lócákat, székeket helyeztek el. A ravatalon az elhunyt fejjel a két utcai ablak közé, lábbal a bejárati ajtó felé volt „irányítva" a ház mestergerendája alatt.40 Gyomán az utcai szobából nem hordták ki a bútorokat, hanem a fal mellé körberakták. Minden más elrendezés megegyezik a Füzesgyarmaton leírtakkal. Némely mozzanat: például, amíg a halott a szobában feküdt, az ablakot nem volt szabad kinyitni, mert akkor a halott felfúvódik". A ravatal alá egy edényben vizet tettek. A halott felpuffadását elhárítandó, a hasára tettek egy rongyot a szemfedőre, majd e rongyra rátettek egy darab téglát, ekevasat, mázsáló mérleg súlyát, vagy ami „ akadt a háznál - másra nem használt nehéz tárgy... ”. Mindezeket levették a halottról a koporsó leszegezése előtt. Szokás volt Gyomán - s máshol is -, hogy a koporsó lezárása előtt a családtagok sorban megcsókolták az elhunyt homlokát, jobb kezét.41 Virrasztás A ravatal köré elhelyezett székeken, lócákon foglaltak helyet a „virrasztók” Füzesgyarmaton. Jöttek idősebb asszonyok, „énekes asszonyok”, akik minden „halottas házhoz” elmentek, s ott „tiszteletből énekeltek”. A temetés napjáig mindig voltak olyan személyek a halott mellett, akik énekeltek. Ebbe az éneklésbe bekapcsolódtak a „jövő-menő, állandóan cserélődő halottlátók, részvételők, jószomszédok, közelebbi-távolabbi rokonok”. Némely adatközlő szerint többnyire asszonyok voltak a részvételők, nem mindegyik férfi ment el virrasztásba. A férfiak a halott lábához álltak levett kalappal, fejet hajtottak, s elmondtak magukban egy rövid fohászt a halott nyugalmáért, vagy csak a „Mi Atyánkot...”. Az asszonyok leültek a ravatal köré, és bekapcsolódtak az éneklésbe. A férfiak kimentek a konyhába, ahol terített asztalnál „pogácsa, kalács, borital várta őket, s halkan beszélgettek az el40 Bálint Endre, Ibrányi Sándor, Pikó Károlyné, Hegyesi Jánosné közlése, Füzesgyarmat. 41 Kis Gábor, Gyalogh Ferencné, Baráth József közlése, Gyoma. 193
