A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 33. (Békéscsaba, 2009)
Seres István: A pestis Kötegyánban és Sarkadon 1738-ban
A pestis Kötegyánban és Sarkadon 1738-ban csak megszüntették a kordonokat.35 Beöthy Imre és Palugyai Imre április 28-án már azt jelenthette Károlyi Sándornak, hogy addigra a vármegye tizenegy településén oldották fel a vesztegzárat. Ezek: Gyapjú, Keresztszeg-Apáti (Körösszegapáti), Cséffa, Madarász, Sarkad, Keresztúr, Kötegyán, Inánd, Baromlaka, Középes és Várvíz, vagyis Gyapjú kivételével a két összesítésben említett helységek.36 Mint a fentiekben láttuk, a Károlyi Sándorhoz beérkező vármegyei jelentések alapján korábban október végére lehetett datálni a pestis Bihar vármegyei kitörését. Bucsy Mihály alispán október 3-án Károlyihoz írott levele, valamint az október 9- én Remetén lefolytatott vizsgálat a korábban megállapított október végi időpontot jóval előbbre teszi. Eszerint előbb a Remeténél augusztus végén megjelenő zsidó kereskedők, majd a szeptember 25-e előtti napokban Sarkadról Kötegyánra érkező gyulai cigány megjelenésével jelentkezett a fertőzés a remetei csőszök családja, illetve a kötegyáni lakosok körében.37 A járvány - ma Bihar vármegyei áldozatokat járásonként, helységenként, család, név, nem és életkor szerint tartalmazó felsorolás alapján - 1738-ban, illetve 1739 elején Sarkadról 449 (245 férfi és 204 nő), Kö- tegyánról pedig 248 (127 férfi és 121 nő) áldozatot követelt.38 Nem élte túl a halálos kórt Berke János sarkadi főbíró és a kötegyáni Antal István sem. A pestis vitte el a már korábban elhunyt legendás sarkadi várkapitány, Szabó Sándor özvegyét, Szűcs Erzsébetet (64), és egyetlen, Sándor nevű fiát (37), de számos, még élő egykori hajdút sem kímélt meg. A „nagy halál” idején hunyt el a törökellenes háborúban, majd a Rákóczi-szabadságharcban kitűnt, az 1711. január 11-i sarkadi kapitulációt aláíró Ossy (Leelőssy) Gáspár (60), a Leelőssy család legidősebb tagja, aki már a török elleni háborúból is kivette a részét. Rajta kívül még a bíróságviselt Fekete János (49), valamint Illyés János (60) és Pribék István (52) egykori kuruc vitézek is a pestis áldozatai között voltak, Kötegyánból pedig Szebeni Mihály (60), a sarkadi sánc egykori kompániás vicehadnagya hunyt el a pestis következtében. 35 „Extractus Status Locorum Infectorum in Inclyti Co/wtötu Bihariensi; In Martio et Aprili.” Uo. 36 Beöthy Imre és Palugyai Imre levele Károlyi Sándornak. Nagyvárad, 1739. április 28. Uo. 1. tétel. 37 Mint fentebb jeleztük, a két szomszédos településre vonatkozó jelentések zöme a Károlyi család nemzetségi levéltárának „Missiles” anyagában található, míg Dávid Zoltán elsősorban a járványügyi iratokat tartalmazó „Acta Sanitatis” iratait használta fel munkája megírásakor. Mindez azonban nem változtat a kiváló történész-statisztikus alapvető megállapításain. 38 Mindkét számot utólag korrigáltuk a névlisták alapján. Az eredeti összesítésben ugyanis 452, ill. 252 fő szerepel. Némileg ellentmond ennek Győry Gáspár 1739. január 25-i jelentése, amelyben még Sarkadon 444 fő volt, Kötegyánnál viszont már akkor 255, tehát héttel több, mint a végleges összesítésben. Ennek ellenére elmondhatjuk, hogy a különböző összesítések nagyjából fedik egymást. A kötegyániak esetében egyébként az is elképzelhető, hogy a korábbi összesítés még idegeneket is tartalmazhatott, a név szerinti felsorolásnál viszont már csak a helység saját halottjait tüntették fel. Valószínű továbbá, hogy Győry idézett jelentésében az egyébként is minimális eltérések az okmány másolása során keletkeztek, s erre utal, hogy már a különböző nemű és korú elhunytak egyes adatait is rosszul összesítették: a sarkadiak esetében ugyanis ez 444, a kötegyániaknál pedig 255 főre jön ki. Győry Gáspár jelentése. Szalonta, 1739. január 25. MOL P 1314. Batthyány cs. It. Missiles. Nr. 81272. Csatolva Károlyi Sándor Erdődről, 1739. február 4-én Batthyány Lajosnak írt leveléhez. 107 T
