A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 33. (Békéscsaba, 2009)
Seres István: A pestis Kötegyánban és Sarkadon 1738-ban
Seres István hogy az ottani lakosok is vigyázzanak magukra, és alattomban ne próbáljanak átkelni a folyón, életük veszedelmével.17 Ekkor még a pestisről bővebbet a bihariak sem tudtak, július közepe táján viszont már újabb lépéseket tettek a járvány betörésének meggátolására. Részint az Erdély felőli, részint pedig a Sebes-Körössel átel- lenben, a szomszédos Zaránd, Arad és Békés vármegyék felőli passzusokon állomásozó vármegyei katonák és a rendőri feladatot ellátó ármások azonban nem voltak elegen a feladat elvégzésére. Ezért újabb embereket fogadtak fel, s így amazok a „harmadik rendbéli fogadott strássák”-kal megerősítve öt commissarius irányítása alatt végezték feladatukat.18 Ezzel egy időben a Fekete-Körös mentének szisztematikus lezárását is elrendelték. A határozat szerint a folyó mentén végig ármásokat, azaz vármegyei fegyvereseket helyeztek el, akik feladata éjjel-nappal a szomszédos Zaránd felől érkezők ellenőrzése zajlott, de egyúttal Remeténél volt Bihar vármegye Arad felőli passzusa is. Egyedül azok jöhettek át, akik megfelelő passzussal rendelkeztek, de még ők is csak Nagyzerind felől Remeténél léphettek be bihari területre, azt követően pedig Szalonta felé kellett továbbmenniük. Visszafelé ugyanez az útvonal volt kijelölve. Addigra már Remetén tartózkodott Bihar vármegye egyik commissariusa négy ármással, az ő feladatuk volt a jövő-menő utazók passzusainak a vizsgálata.19 Augusztus 23-án Búcsy Mihály alispán azt jelentette Károlyi Sándornak, hogy néhány nappal korábban egy Kerepesi nevű férfi érkezett a remetei átkelőhöz. A remetei commissarius, Csáráda Mihály a szokott mód szerint feltartóztatta, és több passzust (útlevelet), valamint egyéb írásokat talált nála. A Kerepesinél talált okmányokat a commissarius rögtön beküldte Búcsynak, aki azonnal rájött, a férfi azonos lehet azzal a Kerepesi János nevű személlyel, akit Károlyi éppen ezen a környéken kerestetett néhány nappal korábban, ezért ő is továbbküldte az iratokat Károlyinak. Mivel elképzelhetőnek tartotta, hogy az őrizetes valóban azonos a keresett személlyel, Károlyi parancsáig továbbra is fogságban tartják, ha pedig kiderül az ártatlansága, és Károlyi visszaküldi az okmányokat, a feltartóztatott személyt rögtön szabadon engedik.20 Károlyi rögtön válaszolt, és a feltartóztatott férfi azonnali elfogatását rendelte el, aminek Búcsy eleget is tett. Mivel Kerepesi „eleget szellőzött” Remetén a több napja tartó feltartóztatásban, az alispán úgy vélekedett, hogy nem kell attól tartaniuk, hogy esetleg megfertőzi a vármegye tömlöcében tartott többi rabot, mivel ha fertőzött lenne, már kiütköztek volna rajta a pestis tünetei. Ezért augusztus 30-án déltájban be is hozták Nagyváradra, és vasra verve tömlőébe vetették. Búcsy szerint amúgy is „egyéb és elég veszedelmes nyavalyába va17 Búcsy Mihály alispán levele Debrecen városának. Nagyvárad, 1738. május 8. HBML, Debrecen város levéltára. XV. 26/1. Missiles. Nr. 268. (Függelék, 1. sz.). 18 Bihar vármegye levele Károlyi Sándornak. Váradolaszi, 1738. október 27. MOL P 396. KCSL Acta publ. 6. Acta Sanitatis. 1. tétel. 19 Búcsy Mihály levelei Károlyi Sándornak. Nagyvárad, 1738. július 18. és október 3. MOL P 398. KCSL Missiles. Nr. 9453, 9447. 20 Búcsy Mihály levele Károlyi Sándornak. Nagyvárad, 1738. augusztus 23. Uo. Nr. 9449. 100
