A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 33. (Békéscsaba, 2009)
Farkas Roland: Adatok a Tiszántúl csigafaunájához III. A Szamos hullámtere és a Tisza hullámterének Tiszabecs és Tiszakóród közötti szakasza
Adatok a Tiszántúl csigafaunájához IIL A Csengersima és Zajta között elhelyezkedő, folyótól távolabb eső hullámtéri területekről szórványos korábbi gyűjtési adatok ismertek,5 illetve Deli északalföldi gyűjtései érintették a területet6 (Géci-sűrű). A Tisza felső szakaszának hullámtere kutatottság szempontjából változatos képet mutat. A vizsgálatunk céljául kitűzött Tiszabecs-Tiszakóród közötti szakaszról az első publikációt Fintha és társai adták,7 akik Tiszabecs mellett a Szabófüzesben kimutatták a ritka bánáti csigát. Ez fellendítette, de ugyanakkor koncentrálta is a terület kutatását, ám az említett helyszínen végzett számos felmérés mellett8 a többi terület kutatatlan maradt. Lejjebb haladva a folyón - jelen vizsgálatok területét nem érintve - Deli vizsgálta néhány ponton a hullámteret.9 A következő ismét többször és alaposabban kutatott területnek Vásárosnamény vidéke tekinthető, ahol ugyancsak a bánáti csiga volt a részletesebb vizsgálatok apropója.10 Anyag és módszer A vizsgálatok megkezdése előtt digitális EOV térképek és légifotók segítségével választottam ki a gyűjtésre alkalmas élőhelyeket, ez a terepi gyűjtéseket lényegesen hatékonyabbá tette. A terepi gyűjtéseket három szakaszban végeztem. A Szamost közvetlenül kísérő hullámtéren 2006. május 27-30., a Szamos Csengersima és Zajta közötti hullámterén 2007. szeptember 22-24., a Tisza hullámterén 2007. november 1-4. között gyűjtöttem. A gyűjtések a következő 10x10 km-es UTM négyzeteket érintették: EU93, FT29, FU01, FU02, FU10, FU20, FU30 (Számos-hullámtér), illetve FU23, FU32, FU33 (Tisza-hullámtér). A gyűjtés során avarmintákat vettem a talaj felszínéről, ügyelve arra, hogy az avar alatti talajnak legfeljebb 1-2 centiméter vastag rétege kerüljön bele a mintába. Az így felvett minták térfogata átlagosan 2-2,5 liter volt. Az avarból történő mintavételezést egyeléssel egészítettem ki, amely elsősorban azon nagyobb testű fajok adataihoz járult hozzá, amelyek méretüknél fogva kis területről történő mintavételezés során kisebb eséllyel kerülnek elő. A mintákat szükség esetén szárítottam, majd csipesz segítségével kiválogattam belőlük a csigákat. A taxonnevek esetében a Falkner és munkatársai által használt nevezéktant alkalmaztam.11 Kivételt képez ez alól a Stagnicola palustris complex, amely nevet 5 6 9 10 II PINTER-SUARA 2004. DELI 2007. FINTHA-SÜMEGI-SZILÁGYI 1993. DELI-SÜMEGI-KISS 1997. 126-128; DELI-SÜMEGI 1999. 474-475; SZABÓ-F1NTHA 1999; DELI 2007. DELI 2007. BÁBA 1969. FALKNER-BANK-PROSCHWITZ 2001. 9
