N. Varga Éva, Szatmári Imre szerk.: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 32 (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)
Gáll Erwin - Husarik, Pavel - Margineanu, Florin: A nagylaki honfoglalás kori temető megmentett leletei. Adatok a bánsági, erdélyi és partiumi honfoglalás kori lovas temetkezés szokásához
zabla, hevedercsat ismert, de ennél is gazdagabb mellékletekkel rendelkezik a rombusz alakú ingnyakdíszeket, hajkarikát, huzalkarperecet és lószerszámokat rejtő 7. sz. sír. Igazán gazdag azonban a 11. sír volt: ebben 12 rozettás ezüst kaftánveretet, 16 db aranyozott bronz, rombusz alakú ingnyakdíszt, szaltovói típusú fülbevalót találtak. A 9. sírból pedig 15 szív alakú, áttört veret, illetve 4 db csüngős veret, rozettás, préselt veret, szaltovói típusú fülbevaló karikája került elő. Gazdagnak számít a gyöngysorcsüngős fülbevalót, zöld paszta- és sárga üveggyöngyöt, keskeny bronz lemezkét, több fehér fémszalagot, három bronzgombot, 32 db rozettás lószerszámveretet, 3 szíjvéget, 1 db nagy rozettás lószerszámveretet, két körte alakú kengyelt, oldalpálcás zablát tartalmazó németszentpéteri magányos sír is, amelynek jellege a siklói 1. sz. sírhoz hasonlít leginkább. A leggazdagabb lelet azonban egyértelműen a nagyteremiai, 1875-ben előkerült sír melléklete: ránk maradt a fülbevalópár, két préselt hajfonatkorong, 88 db kerek pityke, 13 db kisebb négyzetes veret, 10 négyzet alakú ezüst pártaveret, fdigránnal díszített gomb, szalagkarperec, kék gyöngyszem, nyereg maradványa s agyagedény töredékei is. A felsorolt sírmellékletek bizonyítják, hogy elsősorban a gazdagabb női sírokból ismertek a lovas temetkezések. A nagylaki temető leleteihez hasonlítva gazdagabb a 6. sz. női sír leletanyaga: két fülbevaló és két huzalkarperec került elő. A sírban 45-55 éves, maturus II. korú nő feküdt. Megfigyelhető a hagyományokhoz való ragaszkodás is a partiumi, a bánsági, illetve az erdélyi temetők között, ugyanis a nemesfémhasználatban nincs jelentős eltérésre utaló különbség. A siklói temető 7. sírjában nyugvó nő pl. egyáltalán nem volt gazdagabb mellékletekben, mint például a marosgombási 10. sírban eltemetett nő (két gömbös végű, aranyfóliával bevont bronz fülbevaló, négy aranyozott, négyzet alakú öntött veret, egy kis négyzetes veret, egy bronz szalagkarperec, 86 db különböző típusú gyöngy került elő a sírból). 73 A siklói sírba tették a kantárt (ennek régészeti nyoma a zabla és a hevedercsat), ami a gombási sírból viszont hiányzik. Feltehető a kérdés tehát, hogy a lószerszám sírba helyezésének elhagyása vajon más hagyományok utánzása miatt történt-e. Ugyanez a kérdés érvényes a siklói 9. és 11. sírral kapcsolatban is, ahol néhány, nem túl értékes lószerszámot tettek a sírba, mintegy a lovas temetkezés hagyományára való jelzésként. Elgondolkodtató a kolozsvári Zápolya utcában feltárt temetőrésszel kapcsolatban az, hogy ott majdnem minden férfi sírjába lovat is eltemettek, míg a női sírokban (5,7. sír) nem volt lóra utaló nyom. Meg kell azonban említenünk, hogy a kolozsvári két női jellegű sír leletanyagát távolról sem lehet összehasonlítani a partiumi vagy bánsági női sírok jóval gazdagabb leletanyagával. A bihari és a siklói temetőrészek egyértelműen gazdagabb közösségeket jelölnek. Nem lehet azonban ugyanezt elmondani a nagylaki temetőről, amelynek sírROSKA 1936. 164, 1. kép.
