N. Varga Éva, Szatmári Imre szerk.: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 32 (Békéscsaba, Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)

Gervai Mária - Anna Rühle: A köröstarcsai Hunnia Csipkeműhely

Fáy Aladárné tervei és útmutatásai alapján csodálatos csipkék születtek, egyre több megrendelést kapott külföldről is: London, Brüsszel, Bern, Párizs kézimunkaüzleteiben értékesítették munkáit. Ezekben az években már tanítványokat fogadott, és oktatta a különleges szálvezetésű magyaros stílusú csipkeverést. 1929-ben, Az Erő című folyóiratban Fáyné részletesen ír az évekig tartó kísérletezésekről, mígnem tökéletesedett a technika, és a külföldről beáramló, főleg német mintákat végre kiszorította a régi magyar ornamentika. Ez időtől nevezik a nemzetközi piacon is keresett terméket Hunnia csipkének. Fáyné egyik tanítványa volt Möller Istvánné (szül. Steiler Margit), aki korai megözvegyülése után 1936-ban létrehozta Köröstarcsán a Hunnia Csipkeműhelyt. Az első időkben még segítségükre volt Fáy Aladárné, aki csipketervekkel támogatta a telephely működését. Később már a tervezési feladatokat is Möllerné végezte, rendkívül jó ízléssel. Készítettek menyasszonyi fátylakat, díszruhákhoz kötényeket, függönyöket, az előre elkészített elemeket gépi tüllre applikálták. Anyaga a legvékonyabb 700-as és 500-as Irlandi cérna volt: TAN AGRA 2 5 G R. IRLANDI MEZ RT. BUDAPEST-NAGYATÁD A csipkekészítéshez használt lencérna finom fényű, lassan és nehezen szakadó, tapintása kemény, hűs. Ha bizonytalanok vagyunk a cérna alapanyagát illetően, különböző vizsgálatoknak vethetjük alá. Az egyik legegyszerűbb mód az égetési próba. A cérna végét meggyújtjuk, s ha az égés gyors, élénk fellángolás mellett megy végbe, a szaga égett papírra emlékeztet, akkor növényi az anyagunk. Gyapot, len vagy kender. További vizsgálódás lehetséges még úgy, hogy a cérna végét kisodorjuk, és szálakat húzunk ki belőle. A lenrostok mindig hosszabbak és simábbak, a gyapotrostok ellenben rövidebbek és kuszábbak. A lenfonál fényes, a pamut fénytelen. Az egyszerű fonál, ahogy a fonáskor a gépből kikerül, még túlságosan gyenge és egyenetlen, ezért a jobb felhasználhatóság végett megkettőzik vagy megsokszorozzák. Két vagy több fonálnak az összesodrását nevezik cémázásnak. A csipkével való kísérletezések után a lencérna bizonyult a legmegfelelőbb alapanyagnak. A Hunnia csipke sűrű szövésű, jól bírja a mosást, vasalást és eredeti formáját megtartja. A motívumokat mindig egy vastagabb szállal kontúrozták. Jellemzője még, hogy előre elkészített elemeket dolgoztak össze, igen sokféle hálóvariációt alkalmaztak a motívumok kitöltésénél. Terítőt, gallért, kézelőt, zsabót, nyakkendővéget, szegélycsipkéket, ingvállat, kötényt és fátylat készítettek a köröstarcsai Csipkeműhelyben.